Tengerparti kalad
Amikor a szüleim közölték, hogy a szünetben elmegyünk, a tengerpartra nem mondanám, hogy kifejezetten örültem neki, de nem is bánkódtam miatta. Fogjuk rá, hogy semlegesen fogadtam. Ahogy a fürdőruhámat nézegettem pakolás közben rájöttem, hogy eléggé régi és gyerekes már, igazán rám férne egy új. Kis meggyőzés után sikerült kiharcolnom egy kis zsebpénznövelést így tudtam venni egy új bikinit. Nem volt kihívó darab tökéltessen megfelelt arra, hogy végig szenvedjem azt a jó pár órát, amíg a parton fogok unatkozni.
Az úton oda fele a szüleim azzal biztattak, hogy biztos találkozni fogok a parton néhány osztálytársammal. Mondanom sem kell nem izgultam fel a hír hallatán. Még is mekkora az esélye, hogy nem fogom halálra unni magam a parton? Amikor megérkeztünk kivettem a cuccom a kocsi hátuljából és elmentem átöltözni. Amikor elkészültem megkerestem az ősöket, lepasszoltam a cuccom, majd elindultam felfedezni a partot élet után kutatva. Olyan sivár volt az egész part, hogy kezdtem azt hinni rossz helyre jöttünk. És amikor Nathanielel és a drága kishúgával összefutottam tényleg ezt reméltem.
- Nem is reméltem, hogy láthatlak így! – mondta elpirulva, mire felhúztam a szemöldököm.
- Tessék?
- Semmi. – mondta még jobban elpirulva. Ezután a további társalgást Amber szakítottam, meg aki szörnyen, gyerekes hangon nyúzta bátyját, hogy csak vele foglalkozzon, ezzel felbosszantva engem. Vagy is legalább is csak fel akart bosszantani. Olyan szinten nem fűztem reményeket ehhez az egész naphoz, hogy nem lepődtem, meg amikor sokadik próbálkozás után is lerázott a szőke a húga miatt. Már épp ott tartottam, hogy mondjanak, bármit a szüleim én nem maradok tovább, sőt ha kell, busszal megyek haza, és már tervezgettem is a meggyőző szövegem, amikor valaki leszólított.
- Szia, cica van gazdád? – lapos nézéssel fordultam a hang irányába és… és egy nagyon helyes bronzos bőrű fiú látványa fogadott. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy milyen béna szöveggel próbált felszedni, de amikor szembe találtam magam az elégedett mosolyával észhez tértem.
- Csak ennyit tudsz? Gyerünk, erőltesd meg magad. Biztos tudsz valami egyedi szöveget is kitalálni. – mondtam, neki.
- Nem rossz. Szeretem a heves lányokat.
- Akkor próbálkozz másik ajtónál, mondjuk annál a szőkénél ott! – mutattam Amberre mire látványosan elfintorodott.
- Festékes vödrök nem érdekelnek. De tudod, a barnákat jobban bírom.
- Könyörgöm, hagyd ezt a sablonos dumát, mert falra mászok tőle. – nyögtem fel. – Ha csak ennyit tudsz, akkor próbálkozz másnál. – tettem hozzá és már indultam volna, hogy ott hagyjam, amikor elkapta a karom és finoman visszahúzott.
- Nincs kedved sétálni egyet? – kérdezte és meg sem várva a válaszom magával húzott. – Mond, csak melyik suliba jársz?
- A Sweet Amoris-ba. Miért?
- Azért mert rögtön átiratkozom, főleg, ha olyan szép lányok járnak oda, mint te. – villantott rám egy vigyort mire elnevettem magam. Ezek után neki fogtunk beszélgetni és elmondhatom, hogy kellemesen csalódtam benne. Megtudtam, hogy a neve Dake és Kanadából jött a bácsikájához. Kiderült, hogy nem is olyan hülye, mint amilyennek látszik, és valójában tud normálisan is udvarolni. Egyszer csak kitalálta, hogy ő bizony megtanít szörfözni hullámok nélkül is. Maradjunk annyiban, hogy ha hússzor nem estem le a deszkájáról, akkor egyszer sem. Még is jól szórakoztam. Az egyik ilyen pillanatban aztán egyszer csak fogta magát és magához húzott majd megcsókolt. Ez volt az első csókom és elmondhatom, hogy igazán kellemes volt és nem utolsó sorban egy irtó helyes pasitól kaptam. Amikor elváltunk oxigén hiánytól rám mosolygott. Tudtam, hogy miért mosolyog. Sikerült elérnie, hogy megadjam magam. Azonban minden jó dolognak véget kell érnie egyszer és az én drága őseim is ezt a pillanatot választották, arra, hogy indulni készüljenek. – Nincs kedved maradni még egy kicsit? A víz csodásan nézz ki naplementében.
- Öt percet kérek. – mondtam, majd kikászálódtam a vízből és ráérősen elkezdtem ballagni szüleim felé, miközben már magamban gyártottam az indokokat, hogy miért is maradhatnék. Kemény két perces érvelés után enyém lett a győzelem. A cuccaimat oda adták, adtak pénzt buszra majd néhány figyelmeztetés után utamra engedtek.
- Ez több volt, mint öt perc. – jelentette ki mosolyogva Dake, mikor vissza értem. Jutalmul bele bokszoltam a vállába. Ő meg válaszul elkezdett csikizni. Az egész eredménye az lett, hogy már megint megcsókolt és csak az oxigén hiány választotta le rólam (nem mintha annyira bántam volna, mivel nagyon jól csókol). Ezután kézen fogva járkáltunk a parton még egy ideig, miközben beszélgettünk minden féle dolgokról.
Szép lassan besötétedett és eljött a búcsú pillanata. Dake próbált meggyőzni, hogy menjek, vele a bácsikája biztos megengedi, hogy náluk aludjak, de elutasítottam. Az kéne még csak. Apám ki is térne a hitéből, ha megtudná, hogy egy házban aludtam egy fiúval, akit csak ma ismertem meg. Az már más kérdés, hogy mit tenne vele, ha megtudná, hogy megcsókolt. Azzal vigasztaltam magam, hogy még ha nem is találkozunk többet, elmondhatom, hogy a szünetem nagyon jól telt hála egy bronzos bőrű, tetkós kanadai félistennek.
- Nekem most indulnom kell.
- Remélem, még találkozunk! – mondta mosolyogva.
- Én is! – mosolyogtam rá őszintén, majd megcsókoltam. – Tekintsd ezt búcsú ajándéknak. – mondtam, amikor elváltunk majd elindultam, mert közben feltűnt a busz is. A haza út alatt végig az egész nap járt a fejemben. Lehet, hogy Dake az a tipikus perverz, nyomulós férfi, de ennek ellenére, jól éreztem magam. Vajon hány lány szívét törte már össze egy ilyen együtt töltött idő után? Nos, minden esetre sikerült elérnie, hogy ne unjam magam halálra, és ne kelljen elviselnem Amber társaságát egész nap. És az a csók… Óvatosan végig húztam az ujjam az ajkamon majd elmosolyodtam. Úgy viselkedek, mint valami szerelmes tini regény főszereplője. Ezen muszáj volt elmosolyodnom. Nos, elvégre az egész napom olyan volt mintha egy szerelmes történet lett volna, de most az egyszer nem bánom. Néha nem árt, ha az ember kicsit lazít és kirúg a hámból. Az már más kérdés, ha ezt Peggy megtudja, címlap sztorit csinál belőle.
Vége
