ReWright 2. - Awake
Érzések…
„Szeretlek!”
Szavak, amik múlandóak…
„Örökké szeretni foglak!”
Emlékek, amik vagy megmaradnak életed végéig, vagy a homályba vesznek.
„ Azt a sok, sok idő, amit együtt töltöttünk sosem felejtem el!”
Vajon tarthat örökké a szerelem?
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Egy hosszú fehér fonatos lány nézelődött tanácstalanul a folyósón. Kezében egy kis jegyzetfüzetet tartott, úgy várta a megváltást. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállát mire ijedtében felsikoltott, és amikor el akart szaladni felbukott és hasra esett.
- Au. – mondta könnyes szemmel, miközben ülésbe tornázta magát és a fájó homlokát simogatta.
- Jól vagy? – nyúlt felé egy kéz. Felnézett a kéz gazdájára és érezte, hogy elpirul. Elfogadta a felé nyújtott kezet és pirulva bólintott. – Bocsánat, nem akartalak megijeszteni csak a jegyzetfüzetemet akartam vissza kérni. – mutatott a lány kezében lévő apró füzetre.
- Tessék. – nyújtotta át a füzetet.
- Köszönöm. – tette el. – Új vagy erre? Még nem láttalak.
- Nem olyan rég érkeztem. Lyna vagyok.
- Én meg Lysander örvendek a találkozásnak!- csókolt kezet a fehér hajúnak, aki erre elpirult.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Áh, nincs, sehol egy hely ahol tanulhatnék? – kérdezte elkeseredve. – Biztos meg fogok bukni. – guggolt le a földre és átkulcsolta a lábait. Magában már azt találgatta, hogy a szülei vajon milyen büntetést fognak adni neki.
- Lyna? – kérdezte valaki. Meglepetten nézett fel.
- Lysander?
- Nem tanulsz a dolgozatra?
- Nincs sehol egy hely, ahova elhúzódhatnék, és vannak olyan részek az anyagban, amit nem értek. – mondta szomorúan.
- Ha szeretnéd, tanulhatunk együtt.
- Komolyan? Megtennéd? – csillant fel a szeme.
- Igen. – mosolyodott el és kinyújtotta a kezét, amit a lány el is fogadott.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Oh, de szép! Szóval ilyen a tenger közelről. – nézte ámuldozva a partot.
- Lyna? – kérdezte valaki a háta mögött mire meglepetten megfordult.
- Lysander?
- Micsoda meglepetés. Nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze. – mosolygott a lányra.
- A szüleim úgy döntöttek, hogy ideje kimozdulni otthonról így eljöttünk a partra. – mondta pirulva. Nem gondolta volna, hogy látni fogja így a fiút. Nem, vette észre, de a fiú arcán szintén apró pír jelent meg, ahogy végig mérte a lányt úgy, hogy az ne vegye észre.
- Értem. Nagyon csinos vagy. – mondta elpirulva. A lány egy pillanatra meglepődött majd elvörösödött.
- Köszönöm szépen.
- Lenne kedved sétálni velem? – kérdezte végül és a kezét nyújtotta felé.
- Ühüm. – bólintott, és megfogta a fiú kezét miközben fülig vörösödött.
- Hogy pirulnak. Mint a szende szüzek. – jegyezte meg a háttérben Rosa. Leigh csak mosolyogva megcsóválta a fejét, majd visszanézett öccsére. Rég látta ennyire boldognak.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Lysander. – rángatta meg a fiú pulóverének ujját.
- Igen?
- Szerintem eltévedtünk. – jelentette be. Hirtelen az egyik közeli bokor zörögni kezdet mire a lány ijedten húzódott közelebb a fiúhoz. Mikor felfogták a helyzetet, mindketten elpirultak. – Bo- bocsi. – mondta elpirulva.
- Ni- nincs semmi gond. – mondta majd megfogta a lány kezét. – Baj lenne, ha szétválnánk. – mondta előre nézve, piros arccal.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Lyna a folyosón tartózkodott, amikor megszólalt a csöngő. Gyorsan kivette a cuccait a szekrényből, majd futott volna a teremhez, de rálépett felbukott és hasra esett. A háta mögött Castiel Lysander vállába kapaszkodva nevetett, miközben maga előtt a telefonját tartotta.
- Hát ez haláli. Mond, csak Lyna hogy tudsz felbukni a nagy semmiben? – röhögött.
- Castiel ez nem vicces. – mondta apró pírral az arcán Lysander majd felsegítette a földről a lányt. – Jól vagy?
- Igen. Csak a homlokom fáj. – mondta könnyes szemmel.
- Mutasd csak! – mondta majd a kezét a lány homlokára tette. Egy pillanatig mindketten néztek egymás szemében majd fülig pirultak és gyorsan elfordították a tekintetüket. Castiel a háttérben kárörvendően mosolygott rajtuk.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Sötétség. Csak a színpad lámpái világították meg a helyiséget, de azon belül is inkább csak a színpadot. A közönség szinte egy emberként tombol. Azonban kissé távolabb a tömegtől egy lány figyelte a színpadot. Legalább is kívülállónak így tűnhetett valójában csak egy embert figyelt.
- Milyen gyönyörű hang. Szinte magával ragadja az embert. – hunyta le a szemeit és átadta magát a dalnak.
Miután vége lett a koncertnek az emberek lassan elkezdtek hazafelé szállingózni.
- Biztos fáradtak nem nagyon kéne zavarnom őket. – mondta kissé szomorkásan, majd ellökte magát a faltól és elindult kifele. Az udvaron megállt és a csillagos égboltot kezdte el figyelni.
- Gyönyörűek ugye? – kérdezte mellé lépve valaki.
- Lysander? Ti nem pihentek a koncert után?
- De. Viszont láttalak erre jönni és elég szomorúnak tűntél. Gondoltam megpróbállak felvidítani.
- Köszönöm szépen. Már az is sokat jelent, hogy utánam jöttél. – mosolygott rá elpirulva.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Lysander épp a folyósón ment, amikor meglátta Lyna-t. A lány a lehető legrosszabb állapotban volt és ez látszott is rajta.
- Lyna? – kérdezted óvatosan.
- Lysander? – nézett rá a lány, majd elkezdtek folyni a könnyei, és hamarosan zokogni kezdett. A fiú óvatosan magához húzta és átölelte, miközben a hátát simogatva nyugtatta. Amikor valamennyire már elállt a zokogása nagy nehezen elmesélte, hogy mi történt.
Jól van, ne félj, nem te vagy a hibás. Nagyon is szép dolog volt tőled, hogy annak ellenére, amiket tett megpróbáltad megakadályozni, hogy Amber ráborítsa a vödröt. Nyugodj meg, nem éri meg emiatt sírni.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Lysander? Mit keresel te itt?
- Visszajöttem megnézni, hogy maradt-e még nyúl.
- Én is. Menjünk együtt! – mosolygott a fiúra. Amikor bementek a terembe nem találták a dobozban a nyulat, azonban a csontváz felöl motoszkálást halottak és láss csodát ott volt a hiányzó nyuszi. Mosolyogva vette fel a lány, de hirtelen zajokat hallottak és Lysander berántotta az egyik beugró részhez magával a lányt, majd csendben hallgatták, hogy bejön-e valaki, de végül nem jött senki. A páros vöröslő fejjel jött ki a beugróból, majd kivitték a nyulat és átadták a többieknek.
.jpg)
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Lyna, szeretnék elmondani neked valamit. – kezdte a fiú. Éppen hazafelé tartottak, a csillagos ég alatt.
- Igen? – kérdezte a fehér hajú. Szíve hevesen dobogott, arca kipirult volt. A mai nap volt számára maga az álom, hiszen az első randija azzal volt, akibe már elég régóta szerelmes. Kell ennél több? Lehet ezt még fokozni?
- Én, már elég régóta érzek így… - kereste zavartan a szavakat. Arca piros volt, hangja néha akadozott, a szíve pedig a torkában dobogott. Már régóta készült erre a pillanatra, de most látta elérkezettnek a pillanatot, hogy megtegye a következő lépést. – Én… - nagy levegőt vett majd, a lány szemébe nézett. – Sze- szeretlek! –mondta ki vörösödve. A lány arca pipacs vörös lett. Majd eszébe jutott, hogy válaszolnia kéne, ugyan is a fiú rá vár.
- É-Én is. Én is szeretlek. – mondta halkan és paradicsom vörösen. Hirtelen Lysander az álla alá nyúlt és felemelte a fejét majd megcsókolta.
.jpg)
A levegő hirtelen már nem is volt olyan hideg, és nem fázott. Amikor elváltak egymástól csillogó szemekkel néztek egymásra. Az idilli hatást az törte meg, hogy Lyna tüsszentett egyet. A fiú elmosolyodott, majd a kabátját levette és a lány hátára terítette. – Kö- köszönöm. – mondta akadozva. Ezután kézen fogva sétáltak tovább a csillagos ég alatt szívükben leírhatatlan örömmel.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Boldogság…
Szerelem…
Átlagos mindennapok…
Mindenki a békés napok után sóvárog, mégis bánkódik a szívük.
Csupa olyan dolgok, amik egyszer véget érnek.
A boldogság múlandó, a szerelem törékeny, az átlagos mindennapok egy pillanat alatt megváltozhatnak.
Bip. Bip. Bip.
Gépek sípoló hangja, keveredik egy halk szuszogással.
A szoba halványkék falai miatt a szoba nem tűnt olyan ridegnek. Az ágyban egy fiatal lány feküdt. Egy fehér hajú fiú, aki az ágya szélére borulva aludt.
Egy nagy kéz, amely óvóan fogta a kisebbet.
Szavak, amik még mindig csengenek a fülében.
„Soha, ne felejts el!”
Egy szempár, ami óvatosan nyílt ki.
Kusza gondolatok…
Hol vagyok? Miért fáj mindenem? Mi történt?
… amik lassan értelmet nyernek.
- Lyna? – hallatszódott egy aggódó hang. A fehér hajú lány a hang irányába fordította a fejét. – Hála az istennek! Annyira aggódtam! – borult a lányra, miközben a könnyei potyogtak.
Egy kívánság, ami valóra vált…
- Lysander?
… és a következményei.
Ah, tényleg. Már emlékszem. Balesetem volt…
- Igen én vagyok az! – mondta a fiú miközben megcsókolta a lány homlokát. Válaszul kinyújtotta a kezét, amit a fiú óvatosan megfogott majd kicsit megszorított. – Annyira örülök! Annyira örülök, hogy jól vagy! – mondta könnyeivel küzdve. – Úgy féltem, hogy nem kelsz fel. Vagy ha még is felkelsz, el fogsz felejteni! – zokogta, miközben a lányra borult.
A kívánságom…
- Semmi baj! – mondta halkan mosolyogva, miközben a szabad kezével a fiú fejét simogatta.
… valóra vált.
- Úgy féltem. – ismételte meg könnyeivel küszködve.
Köszönöm!
- Jól van, nincs semmi baj. – mondta mosolyogva majd szép lassan a könnycseppek elkezdtek folyni az arcán.
Nagyon szépen köszönöm!
Vége