Fejezet 8- Kezdődjék az előadás! V. Felvonás: Remény
Kezdődjék az előadás! V. Felvonás: Remény
Haru
Mióta Lisanderrel együtt próbálok még külön úgy érzem talán van remény arra hogy újra összeáljon a banda. De még mindig nem érzem úgy, hogy készen álnák. Még mindig bizonytalan vagyok. Amikor ott láttam, hogy Lisander milyen keményen gyakorol, eszembe jutott, hogy anno én is így voltam. És bár akkor ott őszintén tudtam énekelni de a próbákon még mindig nem tudok tiszta szívből énekelni. Talán a bizonytalanság az oka de egyszerűen nem tudom legyűrni. Akkor ott egy évvel ezelőtt összetörtek és elvették a hitemet. És mind ez annak a ribinek köszönhettük. Nem tudom, hogy sikerült meggyőznie a fejeseket de minden esetre félig elérte amit akart. Minket eltávolított az útból, hogy átvegye a helyünlet, de mivel nincs semmi tehetsége ezért nem tudott a helyünkre lépni. Most újra itt van és újra elvette a helyemet és újra tönkre tett. De talán ha most legyőzném akkor képeslennék újra kiállni a színpadra és tiszta szívből énekelni pont mint akkor . Hirtelen eszembe jutott valami amiből egy jó dal is lehetne. Kényelmesen elhelyezkedtem a fűben a hátamat a fának támasztottam. Éppen a park egy csendesebb részén voltam egyedül a gondjaimmal együtt. Magamhoz vettem a gitárom és elkezdtem próbálgatni, hogy mennyire rozsdásodtam be. Meglepetésemre egész jól ment ahhoz képest, hogy kábé egy éve nem volt a kezemben hangszer. Na akkor fogjunk neki. Most már bátrabbam pengettem a húrokat. Először megpróbáltam valami dalllamot össze hozni ami illett is a szöveghez. Szép lassan apránként össze állt a zene. Amikor másodjára fogtam neki már sokkal magabiztosabban játszottam. És végül amikor elérkezett az idő szinte magamtól fogtam neki énekelni.
Égi akkord
～Neked, aki felnőtt leszel～
Nem tudok tisztességesen elénekelni egy dalt,
mert a végén úgyis kicifrázok minden szót.
Mikor tanultam meg, hogy
ilyen kényelmesen védjem magam?
Ne menj most el, égi akkord!
még ha itt is voltál régen..
Elvesztettelek, égi akkord!
Ezért senkit nem hibáztathatok, csakis magamat.
Biztos, hogy vannak fontosabb dolgok is annál,
mint hogy felnőtté váljunk.
Biztos, hogy ha már nem találjuk ezeket,
akkor felnőttünk.
Nem maradhatok így egyfolytában,
ezt tudodom jól..
El kell hogy induljak végre!
(sky chord- bleach ending 18.)
Szinte minden benne volt ebben a dalban. Minden ok amiért nem tudok normálisan énekelni. Szinte teljesen elmerültem a dalban kizárva a környezetet, így nem vettem észre hogy közönségem is akadt.
- Gyönyörű dal volt! - Szólalt meg valaki előttem. Meglepetten emeltem fel a fejem.
- Lisander te mit keresel itt? - Kérdeztem miközben magam mellé tettem a gitárom.
- Gyakran járok erre. Megnyugtat ez a békés környezet. Meg a jegyzetfüzetem keresem. Azt hiszem itt hagytam el valahol. - Válaszolt mire elnevettem magam. Komolyan ha a feje nem lett volna rögzítve a nyakához azt is elhagyná. - És te?
- Jöttem gondolkozni. Sok minden történt velem mostanában és a friss levegő jót tesz. Meg olyan megnyugtató ez a környezet, hogy itt tudok gondolkodni.
- Nagyon szép volt az a dal amit az előbb énekeltél. Még sosem hallottam.
- Azért mert ezt most írtam. Fél órába telt az életemből more kész lettem vele. - Nevettem halkan. Lisander elgondolkodva fürkészte az arcomat.
- Tudod már egy ideje gondolkodok valamin. Pontosabban azóta, hogy segítettél nekem.
- Igen? És min? - Kérdeztem rá.
- Akkor ott máshogy énekeltél mint a próbákon. Még az előbb is úgy énekeltél. Nem tudom pontosan elmagyarázni. Ha pontosabban akarnám elmondani olyan mintha a darab próbákon nem lenne élet a dalaidban. Úgy értem szépen éneklsz meg minden de ott amikor segítettél nekem meg most is máshogy énekeltél. Olyan érués volt mintha élet költözött volna a dalaidba. Ezt csak az értheti aki hallott már énekelni máshogy is. Pont mint én. - Magyarázta a dolgokat mire elnevettem magam. De ez nem vidám nevetés volt, hanem szomorú.
-Nem hittem volna, hogy valakinek feltűnik ez. - Mondtam és felhúztam az egyik lábam,és a térdemre tettem a kezeimet. - Tudod régebben én is olyan voltam mint te. Mindenem volt az éneklés. Imádtam énekelni főleg, ha a barátaimnak kellett vagy éppen velük. Tudod akkoriban még volt három fiú akik olyanok voltak nekem mintha a bátyáim lettek volna. Aztán jött valaki és szétválasztott minket nekem pedig elvette a hitem a zenével kapcsolatban. Egy év után most játszottam először hangszeren. Amikor a szerep válogatáson, azt mondtam, hogy utálok énekelni az hazugság volt. Imádok énekelni, de két ok miatt nem énekeltem egészen addig.
- Gondoltam. Akinek ilyen szép hangja van és ilyen könnyen megy neki az éneklés az nem tagathatja hogy gyakran énekelt. És mik lennének azok az okok?
-Az első az, hogy egy évvel ezelőtt összetörték a hitemet és a zene iránti szeretetem.
- És mi a második?
- Féltem, hogy fényderül egy olyan titkomra amit féltve örzök már jó ideje.
- És mi lenne az a titok? - Kérdezte kíváncsian miközben letelepedett mellém.
- Azt nem árulhaton el. Legalább is nem most. Túlságosan is elvagyok bizonytalanodva, de gondolom te is észre vetted. Ez a bizonytalanság kihat rám a próbákon is. - Mondtam szomorúan. Lisander egy ideig csendben hallgatott mellettem, majd hirtelen felém fordult. Nem szólt semmit csak nézte az arcom. Épp megakartam kérdezni amikor a kezét az arcomra tette és hirtelen megcsókolt. Hirtelenjében azt se tudtam mit csináljak. Aztán eltávolodott az arcomtól és leült velen szembe. Éreztem, hogy elpirulok. - Lisander...
- Nekem elmondhatod, hogy mi bánt. Ne aggódj nem vagyok szerelmes beléd. Csupán azt akartam elérni ezzel, hogy ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen a darab bíznunk kell egymásban. Néha vannak olyan dolgok amiket nem tudunk egyedül megoldani. Nem szégyen ha segítséget kérünk a barátainktól elvégre azért vannak. - Mondta mélyen a szemembe nézve.
- És ezt nem lehetett volna máshogy kifejezni?- kérdeztem pirulva.
- Az előadáson úgyis meg kell, hogy csókoljalak.
- Tényleg basszus. - Morogtam. - Mármint ne értsd félre semmi bajom veled csak... - Kezdtem magyarázkodni.
- Tudom, nincs semmi baj. Te Castielt szereted, még azok után is hogy elhagyott téged.
- Kösz, hogy emlékeztetsz. - Morogtam.
- Mázlisata. Minden lány belé szerelmes. - Mondta meg sem hallva a megjegyzésemet.
- Azért te sem maradsz rajongók nélkül. - Mondtam halkan. Ha nem lenne Castiel vagy megutálnám, akkor biztos bele szeretnék Lisanderbe, de jelenleg nem tudok. Túl mély nyomot hagyott bennem a vöri. - Biztos azért van ez, hogy minden lány belé szerelmes mert bejön nekik a rossz fiús stílus. Na meg persze az embernek mindig az kell amit nem kaphat meg. - Mondtam elgondolkodva.
- Valóban. - Válaszolt. - Mennünk kéne, ha nem akarjuk lekésni a próbát. - Állt fel és engem is felhúzott magával.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Elgondolkodva baktattam a folyósón amikor Castielbe botlottam. Szó szerint ugyan is neki mentem . Amikor a földön landoltam nem túl nőies oldalam megnyilvánúlt: amilyen nyelven csak tudtam szidtam a vörös hajút, hogy miért kellett neki pont most itt lennie.
- Jól vagy? - Kérdezte miközben felhúzott.
- Voltam már jobban is. - válaszoltam morogva.
- Legközelebb jobban figyelj! - Mondta mosolyogva, mire zavarba jöttem. Hogy leplezzem zavarom témát váltottam.
- Mo ez a hacuka rajtad? - Néztem végig rajta. Most nem a megszokott banda logós pólóját és a bőr dzsekijét viselte, hanem egy bordó pólót és egy egyszerű fekete kabátot. Jó nem nézett ki annyira rosszul csak szokatlan volt.
- Legalább én kinézek valahogy. Ebben a ruhában még laposabbnak tűnsz. - Mondta mosolyogva. Épp egy félválas kék póló volt rajtam fekete shorttal. - Lehet hogy rajtad még a legméjebb dekoltázs se segítene. - Folytatta mire elpirultam a dühtől.
- Ó igen? Érdekes akkor jó voltam amikor bem jött vissza ez a liba? Hagy áruljak el valamit róla. Amint híres lesz megint itt fog hagyni minden szívfájdalom nélkül.
- Ez nem igaz! - Háborodott fel.
- Oh, de igaz! - Csattantam fel. - Hidd el én jobbam ismerem mint te és volt már alkalmam tapasztalni! - Mondtam, aztán hirtelen megálltam, mert ezt nem kellett volna elmondanom. - Na mindegy a lényeg a lényeg, hogy ha majd megint itt hagy nekem ne gyere panaszkodni mert én megmondtam! - Mondtam emelekedett hangerővel és faképnél hagytam. Épp az udvaron tartottam amikor Rosa belém jött.
- Áh Ayumi! Épp téged kerestelek! Szörnyű dolgokat hallottam rólad! - Támadt le rögtön.
- Rosa hagy magyarázzam meg. -Sóhajtottam.
- Rendben! - Mondta és leültünk a padra és elkezdtem mesélni neki. Rosa a második legjobb barátnőm volt így neki elmondtam a múltamat is. - Te vagy a Blutterfly Rock énekese? - kérdezte hangosan mire leintettem.
- Halkabban! Ez titok! - Mondtam neki. - Tudod mit, menjünk át a lépcsőházba ott biztonságosabban megbeszélhetjük. - Mondtam és elvonultunk a lépcsőházhoz. Amikor megérkeztünk Rosa átváltott rajongói üzemmódba.
- El sem hiszem hogy te vagy a Blutterfly Rock énekese! A pószteretek még mindig kint vam a falamon! - Áradozott.
- Jó, nyugi, nyugi! - Csitítottam.
- És miért bomlottatok fel? - Kérdezte halkan.
- Deborah. Amikor kezdtünk sikeresek lenni akkoriban ő is ugyan annál az ügynökségnél volt mint mi. Már akkor sem jöttünk ki mert féltékeny és irígy volt rám,amiért én híres voltam. Aztán valahogy beadta az ügynökségnek, hogy a dalaink valójában az öve, meg más hogy mi nem tudunk semmit sem, az összes eddigi koncertünk playbackről ment. Valahogy még szerzett bizonyítékokat is így a cég kirúgott minket. Én elvesztettem a zenében való hitem. Aztán ide jöttem remélve hogy új életet kezdhetek, de aztán elsőnek a próba amire a mai napig nem tudom, ki írta fel a nevem, aztán Deborah képében ért utol a múlt.- Sóhajtottam keservesen.
- Adj egy kis időt és holnapra kitalálok valamit! - Mondta határozottan.
- Rendben köszönöm! - Mosolyogtam hálásan.
/*/*/*/*/*/*/ Hikaru szemszög /*/*/*/*/*/*/
Hikaru szemszöge
Szépen csendesen szunyókálta és aludtam az igazak álmát mikor eme kellemes óráimba belerondít a gonosz ébresztőóra. Morogva felnéztem rá.
- Lehet, hogy te hangosabb vagy, de én vagyok az erősseb! - Majd azzal a lendülettel leütöttem. Jó érzés volt, bár az nem, hogy a kicsike kicsit eltörött. Szuper akkor a bevásárló listámra kerül egy új genya ébresztőóra.
Kikászálódtam az ágyból majd elindultam a fürdő felé. Mikor elhaladtam a tükör előtt és láttam magam a szemem sarkából vissza kellet, hogy tolassak. A látvány valóban egyedi volt. Az a madárfészek, amit hófehér hajam alkotott lassan már egy elvont fodrász mesterműve is lehetne. Erre a gondolatra elmosolyodtam majd kezembe kapta a fésűt s megigazítottam hajszerkezetem. A fésülködés végeztével a fürdőbe mentem majd egy reggeli ébresztő zuhany alá vetettem magam. Brr! Igaz kicsit nagyon hideg volt, de kellően felébredtem, szóval hatásos volt sziszegve tusolni. A szobámba már sprintelve mentem és kaptam magamra a gönceim. Felkaptam az oldaltanyóm majd lent beleugrottam a cipőmbe és elindultam a gimi nevezetű állatkert felé. Útközben találkoztam a katona sráccal Kentinnel. Bevallom, nem rajongok az ilyen srácokért, de beszélgetni jó velük. Csak a suliban mentünk két irányba, vagyis onnantól folytathattam gondolatmeneteim. A szekrényemben kutakodtam mikor hirtelen Rosa hangja okozott szívrohamot.
- Jó reggelt Hikaru! - Mondta kedvesen és frissen. Komolyan olyan volt mintha egy ágynemű reklámból lépett volna ki. Én miért nem tudok ilyen energikus lenni a suli reggelein?
- Neked is Rosa. - Mondtam majd becsuktam a szekrényemet. - Mi történt, hogy ennyi energiád és életerőd van?
- Sikerült alkotnom valami nagyot. - Kacsintott rám mire én csak bamba pofával néztem rá.
- He?
- Órák után gyere Ayumi lakására és ott elmondok mindent. Ja és próbálj meg majd sietni, mert fontos a dolog! - Majd azzal tovább is lépett rajtam.
- No comment csajszi. - Majd sóhajtottam és mentem tovább a zsúfolt folyosón. Mikor a terembe értem a helyemhez mentem majd ledobtam magam s azon kezdtem morfondírozni mit is akarhat Rosaly ami ennyire hiper szuper fontos.
A legnagyobb problémám a mai nappal csak annyi, hogy élek. Még egy ilyen szar napot... Deborah párszor megkörnyékezett nyálcsurgató aurájával, hogy "legyünk barinők~". Egy nagy fenét. Először szépen küldtem el aztán meg a halálnak a nemes micsodájára. Asszem én is az ellenség listájára kerültem, mint Ayumi. Mondjuk, nagyon izgat, hogy mit gondol rólam egy csillám tetkókkal telenyalt egzotikus élőlény. Óráim után a szekrényemhez mentem majd a szokásos cucccserémet folytattam, persze kicsit gyorsítva hófehérke be nem tervezett programja miatt. Már éppen indultam volna mikor Rosa integetett nagy erőfeszítéssel, hogy vonszoljam oda magam.
- Figyelj össze kéne még szedni pár embert. - Mondta majd elmosolyodott. - Tudom, hogy segíteni akarsz. - Mosolygott rám.
- Jah, eltaláltad. - Mondtam majd sóhajtottam. - Kikkel kell bújócskát játszani?
- Nathaniel és Lysander. Ken már ott lesz Ayumi lakásánál.
- Film szakadás... Mit forgatsz a fejedben? - Tettem karba a kezem s kérdőn néztem rá. Ő erre csak elmosolyodott és szemeivel azt sugallta "bíz bennem." Hát oké akkor ugorjunk fejest a meglepibe. Bementünk a D.Ö.K terembe majd levadásztuk Nathanielt. Mondjuk, véres küzdelmet kellet vívnom Melodyval, hogy elengedje a szöszit.. Mit eszik ez a csaj ezen a selyemfiún..? Örök rejtély marad számomra..
- Akkor Lysander. Ő azt hiszem a parkban lesz. - Gondolkozott Rosa.
- Szuper. - Fogtam a fejem majd már magam előtt láttam, ahogy mindenki Lysandert keresi, ő meg majd valami eldugott kis helye kreálja a gondolatait. Szép kis délután lesz, mit ne mondjak.
Nekiindultunk, hogy befogjuk a ritka Lysandert. Lementünk a parkba majd elkezdtük keresi az elvarázsolt herceget. 20 perc kemény kutatások árán, de megtaláltuk Lysandert aki mint kiderül végig az orrunk előtt volt csak olvasott és a kis könyve kitakarta fejét. Khm.. Ilyenkor imádlak Lysander. Nehezére esett volna szólni, hogy "itt vagyok ne keresetek" ? Mindegy.. Na most, hogy mindenkit befogtunk mehettünk Ayu lakására, bár még mindig dunsztom sincs, hogy miért. Mikor odaértünk Ken már nagyban támasztotta a bejárati ajtót.
- Mi tartott eddig?
- Lysander idény van, elmentünk vadászni a parkba. - Mondtam mire mindenki elmosolyodott, leszámítva Lysandert aki csak értetlenül nézett ránk. - Tudom Lysander. - Tettem kezem a vállára. - Ez kicsit magas neked, de meglátod, ha felnősz érteni, fogod. - Vigyorodtam el gonoszan. Mikor bementünk leültünk a nappaliba majd mindenki kíváncsian nézett Rosára. Ő a figyelem középpontjában foglalt helyet.
- Nos, hát akkor. Sokat gondolkoztam azon mit is tehetnék Deborah ellen, hogy végre minden a régi legyen. Tegnap este támadt is egy remek ötletem. - Mondta lelkesen.
- Na! Szuper! Had halljuk. - Mondta Nathaniel kedvesen mire én csak a szemeim forgattam.
- Arra gondoltam, hogy egy külsőséges embert is bevonunk a játékba. Megvannak Deborah módszerei és mi pont ezt fogjuk kihasználni. Leight-et beöltöztetjük egy menedzsernek vagy ilyesminek, akik azért jön, hogy egy csillagot keressen. Kizárt, hogy csak úgy hagyná elúszni a lehetőséget, mindent be fog dobni. Mi szépen elbújunk és mindent lencsevégre kapunk. Na? - Pár perc néma csend után Nathaniel bólintott, Kentin is beleegyezett.
- Na és mi lesz, ha sikerül az ujjai köré csavarni Leight-et? - Vetettem fel a kérdést amire Rosa helyett Lysander válaszolt.
- Leight hűséges Rosalyhoz, nem csalná meg. Főleg nem Deborahval.
Miután végigrágtuk Rosa tervét rábólintottunk. Egy ideig még beszéltünk róla aztán mindenki ment szépen a dolgára. Kíváncsi leszek mi sül ki ebből a tervecskéből.