Fejezet 7. : Kezdődjék az előadás! IV. felvonás: belevágok
Ayu
Az elmúlt napok még fárasztóbbak voltak mint az előzőek. Amióta megjelent a banda egy perc nyugtom sincs. Hol próbára szaladgálok, hogy valamelyik órára hol pedig azon mesterkedem, nehogy lebukjak hála a fiúknak. Ahogy megígérték tényleg nem adták fel és nap mint na próbáltak meggyőzni. Jelenleg épp próbán vagyok és szinte szét unom a fejem. Nem tudom komolyan venni. Bezzeg Lysander. Na ő aztán véresen komolyan veszi. Mindig a legjobbat nyújtja és teljes szívéből énekel. Kicsit magamra emlékeztet. Régen én is ilyen voltam a színpadon. Mindig a legjobbat nyújtottam és tiszta szívből énekeltem a közönségnek. Miközben én elmélkedtem véget ért a próba. Nagyot sóhajtva ültem be arra a maradék két órámra. Az osztály észre se vett egyedül Hikaru szólt hozzám, de neki még ott kellett maradnia a próbán. Igen mostanában két próba van. Az első azoké akik a darabban szerepelnek a második pedig a beugróké. Nos tehát most egyedül vagyok a terembe ugyan is Lys sincs itt. Neki meg dolga akadt azért nem jött be órára. Unottan firkálgattam a füzetembe, kicsöngőkor szinte én voltam az első aki kiment a teremből. A következő órára be se megyek. Minek? A dolgozatokat így is megírom minimum kettesre szóval gond egy száll se. Miközben unottan róttam a folyosót a próba teremből amit annak idején Castielék használtak zene szűrődött ki. Óvatosan nyitottam be, hogy megnézzem ki ilyen szorgos. Szinte meg sem lepődtem amikor Lysandert találtam bent. Óvatosan csuktam be magam után az ajtót, de így is észre vett.
- Ayumi? - kérdezte meglepődve.
- Szia Lys! - integettem neki. - Mit keresel te itt?
- Itt szoktam próbálni. - válaszolt.
- De hát minek? Ott vannak a próbák. - fintorogtam.
- Tudom, de ha a legjobbat akarom nyújtani ott is akkor gyakorolnom kell. - válaszolt.
- Nem értelek. - sóhajtottam, mire meglepetten nézett rám. - Miért erőlködsz ennyit? Ezek csak próbák és ha elő adjuk akkor is csak a suli előtt fogjuk, nem valami színházban akkor meg minek erőlködsz ennyit? - kérdeztem tőle.
- Lehet, hogy nem valami híres helyen adjuk elő a darabot, de a közönség akkor is közönség. Ha híres énekes akarok lenni akkor mindenképp a maximumot kell nyújtanom még ha ez egy sima iskolai előadás is. - válaszolt a szürke hajú. Elgondolkodva néztem őt miközben folytatta a gyakorlást. Már a próbán is észre vettem, hogy van egy dal rész ami nem megy neki a szívből szeretniben. Mindig ugyan ott rontja el pedig az a próbákon kívül is gyakorol. Eszembe jutott, hogy anno én is így kezdtem.
Épp skálázást gyakoroltam, de volt egy rész amit nem bírtam rendesen kiénekelni. Már napok óta gyakoroltam, de nem ment.
- Nem adja? - kérdezte egy hang a hátam mögül. Megfordultam és furcsa tekintettel kezdtem el méregetni a srácot.
- Parancsolsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Áh, Shin már mindenütt kerestelek! - jött be a szobába apa. - Szia angyalkám! - nyomot puszit a fejemre. - Megint skálázol? -kérdezte, miközben elkezdett pakolászni a szobában.
- Igen. Azt az egy hangot sehogy se bírom kiénekelni.
- Ezek szerint megint sokáig gyakorolsz? - nézett rám mire bólintottam. - Rendben csak ne vidd túlzásba, mint tegnap.
- Rendben.- bólintottam.
- Áh, Shin fiam ne csak állj ott gyere beljebb mindjárt megyünk a próba terembe. - terelte beljebb az ajtóban szobrozó fiút. - Shin ő itt a lányom Ayumi, Angyalkám ő itt Shin annak a bandának a dobosa amiről beszéltem neked.
- Üdv. - fordultam a szürkeség felé.
- Helló. - köszönt majd apám felé fordult. - Nem is mondtad, hogy van lányod. Még csak nem is hasonlít rád.
- Ez azért van mert nem a vér szerinti lánya vagyok. - válaszoltam apa helyett.
- Mi? - csodálkozott a szürkeség.
- Igen, Ayut négy éves korában fogadtam örökbe, de mindig is úgy tekintettem rá mintha a saját lányom lett volna. Sajnos nekem sosem volt gyerekem, a feleségem sajnos elég fiatalan elhunyt.
- Bocs nem tudtam.
- Ugyan már nem tudhattad. - legyintett. - Mond csak még mindig nem találtatok énekest? - kérdezte.
- Nem.
- Angyalkám nincs kedved segíteni? - fordult felém.
- De. Miben kellene? - kérdeztem.
- A fiúk épp próbálni készülnek de nincs énekesük, így nem tudnak normálisan próbálni. Csak annyit kéne tenned, hogy beállsz hozzájuk énekelni.
- Rendben, ha ők is bele egyeznek. - fordultam a szürkeség felé.
- Szólok a bandának. - sóhajtott.
- Hagyd csak fiam. Menjünk együtt. - mosolygott apám.
/*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*/
A banda másik két tagja ugyan olyan fura volt mint a szürkeség. Volt itt egy rozsdabarna hajú fiú sötét szinte már fekete szemekkel és egy halvány vörös hajú fiú kék szemekkel. Kiderült hogy az előbbit Ryuunak hívják a vörit meg Reijinek. Úgy látszik hármójuk közül a vörös és a barna hajú volt a társaság lelke míg a szürkeség maga a megtestesült nyugalom. Még az is kiderült, hogy Ryuu a gitáros és Reiji a billentyűs.
- Srácok bemutatom nektek a lányomat, Ayumit. Ma ő segít nektek a próbán. Vegyétek úgy, hogy ő a mai napra az énekesetek. - mutatott be apám.
- De aranyos! - áradozott Ryuu.
- Nem vagyok aranyos vili? - kérdeztem a barnaságtól villámló szemekkel.
- Ó elfelejtettem mondani, hogy az Angyalkám nem szereti, ha valaki azt mondja rá, hogy cuki. - mondta elgondolkodva apa. - Nyolc éves kora óta kosarazik és legtöbbször olyan alakok veszik körbe akik külső szemlélőnek agyatlan két ajtós szekrényeknek tűnhetnek azonban úgy vigyáznak rá mintha csak a húguk lenne és ezért jó pár trükkre megtanították. - tette hozzá. - Na de most már kezdjetek próbálni.
- Valaki adjon egy kottát és dalszöveget. - nyújtottam ki a kezem mire Shin azonnal a kezembe nyomott egy papírt. Párszor áttanulmányoztam majd intettem a fiúknak, hogy kezdhetjük.
Guruló csillag
Egy békés világban szeretnék élni
Ahol nincs semmi harag épp
úgy mint az álmaimban
Nem tudom mind magamba zárni
El kell mondanom ami a szívemben van
Hajnalban hazafelé a buszról
a szomorú hátakat bámulom
De rajtad nem látom, hogy a
harcra készen állnál! O-ó
A világ amit magamnak álmodtam
ott nincs harag, mindennap szent a béke
De igazából annyi gond vesz körül
hogy szinte bánom a pörgős napokat
A hazugságnak nincs haszna, ezt jól tudom már rég
Minden szeretetem nélkül nem megyek tovább!
Az édes szerelem, amit az álmomban láttam,
a szerelmesek egy eldugott kis helyre vágytak.
De a valóságban a napok, mikor nem látlak,
folytatódnak de hiszek a pörgős napokban!
Ó, igen, ó, ha el is buksz csak így tovább, igen, ez az,
egy bepiszkolt pörgő csillag!
A fiúk tátott szájjal hallgattak. Még akkor is nyitva volt a szájuk amikor befejeztem az éneklést.
- Na fiúk látjátok? Ilyen az ha lesz végre egy énekesetek. - mondta mosolyogva apa. - Nagyon ügyes voltál pici Angyalom! Látod megérte az a sok gyakorlás, most már kitudod énekelni azt a hangot! - dicsért meg engem is.
- Miről beszélsz Kutchiki? Hiszen már van énekesünk! - tért magához Shin.
- Tényleg? - kérdezte apa felhúzott szemöldökkel.
- Tényleg? - kérdezte Ryuu bamba arccal mire elnevettem magam.
- Igen. - bólintott a szürkeség. - Hiszen épp itt áll előttünk. - nézett a szemembe.
- Hogy én? - kérdeztem oldalra döntött fejjel.
- Hogy az én pici Angyalom? - kérdezte kicsit dühöse apa.
- Igen ő! Srácok ti nem éreztétek? - fordult a fiúk felé.
- Shin jól beszél. Ayumi az akit kerestünk. Ő a tökéletes énekes aki nekünk kell.
- Egyet értek az előttem szólókkal. - bólintott Reiji.
- Ayumi.- fordult felém Shin. - Lennél a bandánk énekese?
- Nem szó sem lehet róla. - tiltakozott apa.
- Kérem Kutchiki- san! - hajolt meg Shin.
- Kérem Kutchiki! - hajolt meg Ryuu is.
- Kérem! - és végül Reiji is meghajolt. Én csak meglepetten pislogtam.
- Ayumi? - sóhajtott apu és rám nézett mire a fiúk egy emberkét néztek fel rám.
- Miért is ne? Jó mókának tűnik! - mosolyogtam fel apura. A következő pillanatban a lábam már nem érintette a talajt és valaki szorosan ölelt a levegőben. A srácok sorra agyon ölelgettek, mire végre letettek, már örültem, hogy kapok levegőt.
- Rendben fiúk, mivel az én pici angyalom is bele egyezett ezért lehet ő az énekesetek egy feltétellel. - mondta apa.
- És mi lenne az? - kérdezte Ryuu.
- A bandátok neve mától Blutterfly Rock lesz.- mondta komoly képpel.
- Ez nem is rossz név. - szólaltam meg.
- Egyet értek. - bólogatott Reiji.
- Akkor ezzel el is van döntve! - mosolygott Shin.
/*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*//*/*/*/*/*/*/
Elmosolyodtam az emlék hatására. Nem véletlenül jutott eszembe. Azután, ha egy hangot nem bírtam kiénekelni a fiúk mindig segítettek nekem addig amíg nem ment. Ettől lettünk olyan mint egy család.
- Ahogy hallom egy hanggal problémád akadt. - szólaltam meg hirtelen.
- Igen sehogy se bírom kiénekelni pedig rengetegszer gyakorlom.
- Segítek. - mondtam és leültem a teremben található zongora mellé. - Tudod általában ha egy hangszer kíséri az embert jobban megy neki, mert könnyebb tartani a ritmust és kiénekelni a hangokat. Legalább is ezt mondta nekem anno egy ismerősöm. - mondtam és elkezdtem játszani a dallamot. Lassan ő is bekapcsolódót. Amikor az én részem volt tisztán és teljes szívemből énekeltem. Lysander felnyitotta a szemet. Hála neki vissza kaptam a hitemet. Most már készen állok arra, hogy újra talpra álljak és elfoglaljam a méltó helyemet mint a Blutterfly Rock énekese. Igen, vissza fogunk térni, csak előtte még el kell tüntetni az utolsó akadályt, név szerint Deboraht. Ha ő nincs akkor újra össze tudunk állni anélkül, hogy meginognánk.
Vége
