Fejezet 22. [Vége] (+18)

2014.06.12 18:22

Fejezet 22.

Szilveszteri parti, avagy boldog újévet (utolsó rész)

Írói megjegyzés: Pikáns rész következik, mindenki csak saját felelősségére olvassa el. A történet egy részétől érvénybe lép az a bizonyos +18-as karika, tehát csak óvatosan.

Haru

Elmúlt a karácsony és lassan itt az újév, és ha itt az újév, akkor itt a szilveszter is, ami pontosan ma van! Castielnek hála a szilvesztert egy jó kis házi buliban fogjuk tölteni. Állítólag az egyik régi ismerőse házi bulit rendez. A féle IHB-s bulit. Remélhetőleg mi nem jutunk el addig. Az igazat megvallva én nem túlzottan szeretem az alkoholt vagy is még sosem voltam részeg. Kicsit tartok ettől a bulitól, de az én drága vörös hercegem azt mondta, hogy majd ő vigyáz rám és nem fog semmi baj sem történni.

-         Szia, édes! – ölelt át hátulról Castiel és bele csókolt a nyakamba. Válaszul halkan felnyögtem és elpirultam.

-         Neked is, szia! Erről igazán leszokhatnál. – fordultam szembe vele. Ennek köszönhetően szembe találtam magam a fölényes vigyorával.

-         Ugyan már! – jött hozzám közelebb. – Tudom, hogy te is élvezed. – nyomott a falnak és megcsókolt. A csókja vad volt és szenvedélyes. A teste egyre jobban az enyémnek nyomódott, szinte már a falnak préselt. Hirtelen voltunk el egymástól a levegőhiány miatt, de még mindig nem engedett a tartásából és még mindig a falnak préselt. Lihegve néztem a szürke szempárba, ami vadul csillogott. Hirtelen a nyakamat vette célba. A hirtelen jött kényeztetéstől felnyögtem. Castielnek sem kellett több. Felkapott a karjába és lecsapott a számra. Hirtelen elindult velem a hálószobába és letett az ágyra. Amint letett újra a nyakamat kezdte el kényeztetni. Jó, volt meg minden, szívesen élveztem volna tovább a vöri kényeztetését, sőt még mást is szívesen csináltam volna a vörivel, de sajna nem lehetett.

-         C-castiel! – szólaltam meg pipacs vörös fejjel két nyögés között. – Nem alkalmas. – nyögtem ki végül. Erre már felnézett.

-         Ugyan már! Miért nem lenne alkalmas most? Ez a tökéletes alkalom. – mondta és ismét neki esett a nyakamnak.

-         Nem, nem alkalmas. Ugyan is nem sokára itt lesznek a bátyámék! – nyögtem ki végül. Több se kellett neki, rögtön abba hagyta felemelkedett. Én lihegve és kipirulva néztem a vörire, aki most ijedten nézett rám.

-         Mond, hogy ezt csak egy érv! – szólalt meg nagy nehezen. Én megráztam a fejem.

-         Nehm. – lihegtem. – Ma reggel hívott, hogy nálunk szilvesztereznek. – nagyot nyelt.

-         Mindenki? – kérdezte.

-         Mindenki. – bólintottam, már amennyire a jelenlegi pozícióban sikerült. Ugyan is az én drágaságom lefogta a két karomat és félig rajtam volt. Kicsit nehéz volt így levegőt venni, nem hogy még beszélni.

-         A bátyád is? – kérdezte. Én most csak bólintottam. - Uram irgalmaz. – szállt le rólam a vöri. Én nagyot sóhajtva ültem fel. Az ing, amit ma felvettem most félig kigombolva volt rajtam. A nyakamhoz nyúltam és éreztem a vöri munkásságának eredményét. Ha ezt a bátyám meglátja, hamarosan tényleg nem lesz több ígéretes alkalom. Hirtelen a vöri visszanyomott az ágyra és lecsapott a számra. A hirtelen jött támadástól még nyekkenni se volt időm. Amikor elváltak az ajkaink a vöri ellenállhatatlan vigyorával emelkedett fölém. – Nem baj. Érted bármit bevállalok. – mondta, mire rémülten néztem rá. Ő erre elnevette magát. Azt hiszem nem fogta fel a helyzet komolyságát. – Nyugalom. Csak vicceltem.  – csapott le újra az ajkaimra. Komolyan az őrületbe kerget! – Ne nézz már így rám, csak vicceltem. Vagy is nem teljesen. Az igaz, hogy tényleg szembe szállnék a bátyáddal, ha rólad van szó. – mondta miközben fölhúzott.

-         Azért csak óvatosan! A bátyámmal nem érdemes újat húzni. Lehet, hogy nem látszódik meg, rajta de régebben kendózott. És én, úgy szeretlek, ahogy vagy. – csókoltam meg ő pedig átkarolta a derekam. Amikor elváltunk megigazítottam magamon az ingemet, ami már lecsúszott az egyik vállamról. Castiel szinte végig rajtam legeltette a szemeit. Hiába ő is pasiból van. Amikor megigazítottam az ingem, rávettem egy fekete mellényt is.

-         Pedig olyan vérpezsdítően néztél ki. – sóhajtott fájdalmasan Castiel.

-         Jaj, drágám lesz még alkalmad így látni. – tettem csípőre a kezem.

-         Igazad van. – mosolyodott el és elém lépet. Átkarolta a derekam, magához húzott és forrón megcsókolt.

-         Ideje öltözni, mert elébük kell menni különben még a végén valamiben vagy valakinek baja esik. – hajtottam rá a fejem a mellkasára. Könnyen meg tudtam tenni ugyan is több mint egy fejjel nagyobb volt nálam.

-         Rendben. – sóhajtott egyet majd elengedett. Már éppen indultunk volna, amikor megcsörrent mindkettőnk telefonja. A vöri félre vonult felvenni én pedig maradtam az ajtónál. A bátyám keresett.

-         Szia, bátyó! – vettem fel a készüléket.

-         Szia, húgi. Azért hívlak, hogy mégsem tudunk elmenni hozzátok szilveszterezni.

-         De nagy kár! – reagáltam hirtelen.

-         Tessék? – kérdezett vissza.

-         Öhm, csak azt mondtam, hogy nagyon kár.

-         Tudod az utolsó pillanatban beraktak nekünk egy szilveszteri fellépést és nem lehet lemondani.

-         Megértem.

-         Szóval bulizzatok jól nélkülünk, de persze csak mértékkel. Tényleg milyen buliba is mentek ti? Egyáltalán biztonságos? – aggodalmaskodott az én a drága bátyám.

-         Nyugi bátyó! – csitítgattam.

-         Na de… - itt megakadt, mert Jess átvette a telefont.

-         Ne is foglalkozz vele, csak aggódik. – szólt bele a lány.

-         Igen tudom. – sóhajtottam a telefonba.

-         Bulizzatok jól. – mondta.

-         Köszi.

-         És aztán ne felejtsetek elvédekezni! – vette halkabbra. Én elpirultam-

-         Na, de Jess. – szinte égett az arcom.

-         Ne hagyd, hogy a befolyásoljon az élet. Fiatal vagy még és most már melletted van az is, akit szeretsz, úgy hogy ne felejts el, élni. Ideje lezárni a múltat és az a buli az első lépés e felé.

-         Jess… - elmosolyodtam. – Köszönöm.

-         Ugyan nincs mit. Na, most már leteszem, mert Joana elég csúnyán nézz rám. Már rág a főpróbán kéne lennünk.

-         Akkor siessetek! Szia!

-         Szió! Aztán majd valamikor hívj fel és meséld él, hogy milyen volt az este. – mondta és kinyomta a telefont.

-         Elképesztő ez a lány. Túl jól ismer. – sóhajtottam egyet. Castiel is végzett a telefonálással.

-         Na, csak nem a bátyád volt? – kérdezte.

-         Igen. Még sem tudnak eljönni. Közbe jött egy fellépés nekik, így nem tudnak eljönni.

-         De kár. – forgatta meg a szemét.

-         Az. Ilyen az élet.

-         Ezek szerint a holnap este csak a miénk! – fogta fel a lényeget.

-         Gratulálok Sherlock. Ezért jutalmat érdemelsz. – mondtam és megcsókoltam. Ő a falhoz szorított és elkezdte lehámozni rólam a mellényem. – Nem erre gondoltam! – mondtam gyorsan.

-         De azt mondtad, hogy jutalmat érdemlek. – nézett rám kiskutya szemekkel. Apropó kiskutya. Tudjátok mit kaptam tőle karácsonyra? Egy kis kutyát. A menhelyről hozta el a csöppséget. Német juhász és kuvasz keverékű a kis drágaság. El is neveztem Sissinek*. Ne kérdezzétek, hogy honnan jött. Csak úgy jött és kész.

-         De nem erre gondoltam. – válaszoltam neki.

-         Ahj, pedig itt a remek alkalom. – vágott kiskutya szemeket. – Ráadásul tudnánk folytatni a reggelit is. – nézett mélyen a szembe. Az a helyzet, hogy már magam se tudom, hogy akarom-e vagy nem. Mert hát az első alkalom nagyon fontos. Bár mondjuk, ha sor kerül rá, biztos, hogy vele akarom, mert tudom, hogy nem csak azért akarja, mert kanos, hanem mert tényleg szeret. És, ha nem akarom, akkor nem kényszerít rá. Azt hiszem, ez el van döntve.

Na, jó. – sóhajtottam. Meglepődve nézett rám. Aztán elmosolyodott és megcsókolt. Addig csókolt, amíg a levegőnk el nem fogyott. Aztán a falnak nyomott és a mellényemet próbálta lehámozni rólam, nem sok sikerrel. Végül meguntam a dolgot és magam vettem le a mellényt, ami a földön landolt. A vörinek más se kellet rögtön neki esett a nyakamnak, miközben az ingemet gombolta ki, de közben egy percig se vált el a nyakamtól. Az élvezettől ma már nem tudom hányadgyára felnyögtem. A vöri felnézett rám és elmosolyodott. Azt hiszem, ha nem nyomna a falnak, már nem is állnék a lábamon. Ezt bizonyára ő is észrevette ezért felkapott és bevitt a hálóba. Ott lerakott az ágyra és folytatta a kényeztetést. Amikor megunta a nadrágomat hámozta le rólam így már bugyiban és melltartóban feküdtem alatta. Kicsit elpirultam, de a vöri ezzel nem foglalkozott, kényezettet tovább, hogy minél jobban ellazuljak, ami nagyon jól sikerült neki. Sőt még fel is tüzelt. Szinte égett az egész testem. Ezután, ő is neki állt vetkőzni. De persze azzal nem számol, hogy én is segítek neki. Először a pólójától szabadítottam meg és megcsodálhattam a kockás hasát. Óvatosan simítottam végig eljátszogatva a kockákkal. De nem játszadozhattam sokáig, mert felemelte a fejem és megcsókolt. Persze ettől csak még jobban feltüzelt és ezt ő is tudta és nagyon tetszet neki. Megszakította a csókot és gyorsan levette a nadrágját, így már csak egy szál bokszerben volt. Nem mondom eléggé feltüzelt ez a látvány. És ezt ő is látta a szememben. Hirtelen rántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. A csókja, szinte égetett és feltüzelt. Azt akartam, hogy minél hamarabb az övé legyek. Már éppen a melltartómmal babrált, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. Dühösen felkapta a mobilt és mérgesen bele szólt. Ha jól hallottam az a bizonyos házibulis barátja hívta fel, hogy hol vagyunk. Tényleg hiszen ma van a buli! De nekem ezek után nincs kedvem bulizni. Én vele akarom tölteni az éjszakát! Gyorsan lerendezte az ismerőst és letette a telefont. A biztonság esetére ki is kapcsolta, hogy senki se zavarjon meg minket.

-         Na, hol is hagytuk abba? – kérdezte és neki esett a nyakamnak.

 

Figyelem innentől csak saját felelősséggel olvassátok tovább! +18-as karika itt érvénybe lép!

 

Ha úgy döntöttél, hogy folytatod, az olvasást akkor görgess tovább.

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

↓

 

 

 

Szinte éreztem, hogy a tűz újra fellobban bennem és, hogy már mindennél jobban vágyok rá, sőt akarom. Castiel közben addig szórakozott a melltartómmal, míg végül sikerült kikapcsolnia. Gyorsan arrébb dobta a ruhadarabot és hanyatt fektetett, hogy hozzá férjen a melleimhez és ott folytatta a kényeztetetést. Az egyik mellbimbómat a szájával izgatta, míg a másikat a kezével. És ezt még jobban fokozta, a nyögéseim hatására. Hirtelen abba hagyta a kényeztetést és levette rólam a bugyit is így, már anyaszült meztelen feküdtem alatta. Még gyorsan levette a bokszerét így, láthattam a kicsinek nem mondható bizonyos tagját. Szegénynek már szinte úgy állt, mint a zászlórúd. Erre muszáj volt elmosolyodnom. Ő nem sokáig tétlenkedett, és folytatta tovább, amit az előbb elkezdett. Én megint felnyögtem az élvezet hatására. De én sem tétlenkedtem. A lábammal átkulcsoltam a csípőjét és elkezdtem cirógatni. Először a hátán zongoráztam fel alá, utána az oldalánál folytattam. Erre a bejáratomhoz nyomta a hímvesszejét, így éreztem, hogy szinte már zászlót lehetne rá akasztani, plusz szegénynek már nagyon kemény volt. Nem sokáig bírta tovább. Elszakad a melleitől és szétnyitotta a lábam. Óvatosan hatolt be és megvárta, amíg hozzá szokom, hogy bennem van. Bevallom, kicsit feszült voltam, de aztán Castiel közben tovább folytatta a kényeztetést, és ami a legfontosabb végig fogta a kezem. Lassan megnyugodtam, így elkezdett mozogni. Először az éles fájdalom hatására felszisszentem és megszorítottam, Castiel kezét, aki egyből leállt.

-         Biztos, hogy akarod? – kérdezte aggódva. – Nem akarok fájdalmat okozni neked. – nézett rám aggódva. Én összehoztam egy gyenge mosolyt és úgy válaszoltam neki.

-         Igen. Ha már idáig eljutottam nem hátrálok meg. Majd hozzá szokok! Egy a lényeg, ne állj meg! Ne foglalkozz a fájdalmammal, ez az első alkalommal természetes. – mondtam neki halkan, ugyan is még nem nagyon találtam a hangom.

-         Rendben. – bólintott és újra elkezdett mozogni és az éles fájdalom újra visszatért, de most összeszorított szemmel és fogakkal tűrtem. Castiel szépen lassan gyorsított a tempón én pedig kezdtem hozzá szokni. A végén már nagyon gyorsan mozgott én pedig átkulcsoltam a lábammal a csípőjét, hogy még jobban érezhessem. A fájdalom elmúlt, már csak az elvezet maradt, amit csak a nyögésekkel tudtam jelezni. Átkaroltam a nyakát, még közelebb húzva magamhoz. Szinte éreztem, hogy nincs sok hátra és elérjük a csúcsot. Hirtelen rá gyorsított és a következő pillanatban se kép se hang, csak a kéjes kiáltásomat hallottam utoljára és azt éreztem, hogy a testemet elönti a forróság, meg hogy Castiel teste megfeszül. Amikor kitisztult a fejem a vöri aggódó tekintetével találtam magam szembe. A tekintete még kicsit ködös volt, de már az ő agya is kezdet kitisztulni. Amikor végre tiszta fejjel tudott gondolkozni a homlokát az enyémhez érintette és így maradtunk hosszú ideig. A testem forró volt és izzadtam, de a vöri is hasonló helyzetben volt. A szobában csak a lihegésünket lehetett hallani. A szívem szinte zakatolt és éreztem, ahogy Castiel vesszője lüktet bennem, de nem bántam. Ezért az érzésért megérte a fájdalom. Egy kívülálló számára, kicsit viccesen nézhettünk ki, ugyan is én még mindig görcsösen kapaszkodtam a vöribe és őszintén megvallva nem is akartam elengedni.

-         Na? Még egy menet? – szólalt meg a vöri. A hangján hallottam, hogy ő is még az érzés hatása alatt van.

-         Csak is veled akarom tölteni a ma estét. Nincs kedvem elmenni abba a házi buliba. – mondtam neki, miközben felültem valamennyire, így szinte a vöri ölében ültem. Ő magához húzott és megcsókolt. Így a testünk teljesen összeért és a bőröm szinte lángolt. Átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen viszonoztam a csókját. Ő hátra döntött és kezdetét vette a második menet. Ritmusosan mozgott bennem én pedig szinte a fülébe nyögdécseltem. Hiába itt nem bírtam vissza fogni magam. Most kicsit tovább tartott elérni a csúcsot, de megérte. Amikor elélveztünk a vöri gyorsan szusszant egyet utána folytatta a következő menetet. Ezt egészen addig eljátszottuk, amíg ki nem fáradtunk. Lihegve húzódott ki belőlem a vöri és lefeküdt mellém. Én egyből oda bújtam hozzá és ráfeküdtem a mellkasára miközben ő átkarolt és ránk húzta a takarót. Az egyik karjával, amelyiken feküdtem átkarolta a derekam és még közelebb húzott. A másik kezében a mobilja volt, amit éppen bekapcsolt. Meglepetten néztük a kijelzőt, ami szerint 01:30 volt az idő.

-         Hát, boldog újévet így utólag. – nyomott puszit a fejemre.

-         Ez volt a legboldogabb évem. – mondtam neki. – Hála neki. Nem bántam meg a döntésem, hogy visszajöttem ebbe a városba. Igaz történetek velem rossz dolgok is, de viszont rengeteg jó dolog történt velem. Kaptam még egy nagyszerű legjobb barátnőt, rengeteg barátot és egy csodálatos álom pasit. – erre mindketten elnevettük magunkat.

-         Ki hitte volna, hogy az a lány, akivel állandóan álmodtam egyszer csak megjelenik ráadásul az én barátnőm lesz. Még mindig alig hiszem el, hogy ez a valóság és nem egy álom. – válaszolt Castiel. Erre felé hajoltam és megcsókoltam.

-         Még mindig nem hiszed el? – kérdeztem tőle. Válaszul hirtelen átkarolt és fordított a helyzetünkön.

-         Nem. Mit szólnál hozzá, ha bebizonyítanánk? – kérdezte és már is akcióba lendült. Hamarosan a szobát kéjes nyögések és kiabálások töltötték be.

Azonban volt valaki, aki mindezt végig figyelemmel kísérte. Egy nő alakja rajzolódott ki halványan a sötétben. Az alakja áttetsző volt, de mintha mosolygott volna. Ezt azonban nehezen lehetett kivenni a hosszú fekete hajától, ami körül ölelte az arcát.

-         Most már semmi sem választhatja el őket, a sorsuk végleg egybe fonódott. - szólalt meg halkan és elindult. Ahogy távolodott az alakja egyre jobban elhalványult a sötétben, egészen addig, amíg el nem tűnt.

Vége

*Sissi: így hívják a kutyámat is és ő is kémet juhász és kuvasz keverék.

 

 

Remélem, tetszet nektek ez a szaftos feji. Azt akartam, hogy az utolsó fejezet különleges legyen, és ne felejtsétek el. Akiknek a lelki világába bele hatoltam ezzel a fejezettel attól bocsánatot kérek. Azért remélem ide a fejezet alatt lévő fehér dobozba, megszántok és írtok nekem kritikát. Egyébként egy közérdekű közlemény. Bizonyára ismeritek a másik Csj-s történetem. Na, az ennek a folytatása, csak más főszereplővel. Remélem, hogy majd azt is sokan fogjátok olvasni.