Fejezet 15- in the end (vége)
In the end – a legvégén
Castiel
Már lassan egy hete annak, hogy ugyan annál a cégnél szerződtünk le, mint a Butterfly rock. Apropó, ez alatt az egy hét alatt volt alakalmunk kiismerni a banda mind a négy tagját. Kezdjük a gitárossal Shinnel. A szürke hajú olyan akár egy nagyra nőtt gyerek, de néha napján előfordul, hogy vannak komoly pillanatai, de amúgy a hobbijának szenteli a szabad idejét, ami nem más, mint hogy valami hülyeségen civakodik a dobossal, vagy az énekest szívatja valamilyen csínnyel, aki egy velem egykorú lány. A következő, aki még érdekes figura a dobos akit Ryuunak hívnak. Ő egy nagyra nőtt gyerek túlzott húg komplexussal. Ha éppen nem a marhaságain töri a fejét, vagy nem a haverjával veszekszik, akkor a komplexusa hátrányát élvezheti az énekes, aki a fiúk számára olyan mintha a kishúguk lenne, de ez legjobban nála nyilvánul meg. A következő tag a billentyűs Reiji. Ő olyan, mint Lisander csak több élet van benne. Elmondható, hogy a három fiú közül ő a legértelmesebb. Aztán végül ott van az énekes. Titokzatos, gyönyörű, elképesztő hangja és személyisége van, nem utolsó sorban úgy érzem, mintha ismerném, bár eddig alig beszéltünk pár szót. Olyan mintha kerülne valamiért. Amikor kettesben vagyunk, akkor sem beszélünk egymással, mert bármilyen nemű kommunikáció kudarcba fullad a harmadik mondat után. Bezzeg Lisanderrel jól kijön. Azóta amióta Lisanderrel Ayu házánál voltunk és végignéztem, ahogy elköltözik, gyakran visszamegyek, az üres háza felé mintha azt várnám, hogy egyszer újra feltűnik. Amikor Deborah visszajött eldobtam magamtól és nem vettem észre, hogy mennyire fontos is volt nekem. Ő átlátott az álcámon és nem érdekelte, ha bunkó voltam. Még amikor eldobtam magamtól akkor is segíteni próbált, persze én nem hittem neki. Pedig minden szava igaz volt. De honnan ismerte Deboraht? Mert biztos, hogy ismerték egymást. Valami történt, aminek hatására ennyire ellenségesen viselkednek egymással. Ráadásul Deborah mindenkit ellene fordított. A gondolatmenetemet halk dudorászás szakította félbe. Éppen a stúdióban lévő törzshelyünkre tartottam, ami egy nagyszoba volt ahol a Butterfly rock pihenni szokott és mi is gyakran töltjük ott az időt.
- Rendben Ange akkor most, hogy a zenét már felvettük és egyszer a dalt is most jönnek az utolsó simítások. Annyi lenne a dolgod, hogy utoljára felénekled a dalt, de most már a végleges verzió lesz, szóval mindent adj bele! – hangzott az utasítás. Kíváncsian kukkantottam be a szobába, ami egy stúdió volt. Épp a Butterfly rock egyik új számát vették fel. Tényleg a fiúk mondták, hogy ma lesz a felvétel.
- Rendben számíthatnak rám! – válaszolt a lány. A lámpa felgyulladt jelezve, hogy elkezdődött a felvétel.
- Á Castiel! – vett észre Kutchiki a menedzser. –Gyere, csatlakozz hozzánk! – nyújtott felém egy fejhallgatót. Felvettem és hallgattam.
Égben lévő hold, világíts le rám!
Mutasd meg, hol az én utam, amit nekem szántak!
Akár sötét ösvényeken át.
Kérlek, mond el nekem! Más is így akarná?
Elég-e az a boldogság, amit csak egy napra kaphatok meg?
Régen fiatalon én is mást akartam.
Az álmaimat követtem.
De az már a távoli múlt.
A múló napokat számolom.
Az idő soha sem áll meg.
A jövőm egy nyitott könyv, a döntés csak rajtam áll.
Égben lévő hold, világíts le rám!
Mutasd meg, hol az én utam, amit nekem szántak!
Akár sötét ösvényeken át.
(Darker than black (2. évad) - Ryuusei no Gemini opening)
Elképesztő volt! Teljesen a hangja rabjává váltam. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy tátott szájjal hallgassam a lányt. Hirtelen beugrott Ayu képe. Ez a lány… Nem, nem lehet ő, hisz ő elköltözött a saját szememmel láttam, de még is… Felidéztem azt, amikor először hallottam énekelni. Lehunytam a szemem és újra ott ültem a nézőtéren. A zenét elindították először Lys része jött, aztán az övé. Szinte teljes extázisba estem teljesen úgy, mint most. Kinyitottam a szemem és csak az angyalt néztem. Most egy fehér pólót viselt fekete fehér csíkos mellénnyel, fekete rövidnadrággal és egy fehér szalagos kalapot. Most már egyre biztosabb vagyok benne. Lehet, hogy a stílus már és a smink miatt másnak látszik, de a nyakamat merném rá tenni, hogy Kutchiki Ayumi és Black Angel ugyan az a személy. De kell valami, ami bizonyítja, hogy igazam van. Miután meghallgattam a dalt elhagytam a stúdió épületét. Ma úgy sincs semmi programunk szóval, nyugodtan tudok kutatgatni. Kell egy kiinduló pont. Valaki, aki ismeri a múltat és el is árulja nekem. Csak egy személy jöhet szóba. Nem hittem volna, hogy mindezek utána, amit csinált velem, még ahhoz folyamodok, hogy szívességet kérjek tőle. Kellemetlenül vettem elő a telefonom és kutatgattam a számok között, majd amikor megtaláltam tárcsáztam. Amíg kicsöngött elhúzódtam egy olyan helyre ahol nem hallhat senki.
- Nem hittem volna, hogy mindazok után, ami történt még szóba állsz velem… - szólt bele üdvözlés helyet. - … Cica. – tette hozzá nyájasan.
- Ne is strapáld magad. Mit tudsz Ayumiról? – tértem egyből a lényegre.
- Hogy mit tudok a kis barátnődről? Sokat, de kérdezd meg őt, ha valamit tudni akarsz! – hárított.
- Nem a kis barátnőm. – morogtam.
- Áh, szóval nem fogadott vissza? – kérdezte gúnyosan.
- Elég legyen, ne tereld, a témát inkább mond, meg mit tudsz Ayumiról! – morrantam rá.
- Kutchiki Ayumiról vagy arról a lányról akarsz mindent megtudni, akit te ismersz? – kérdezte.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – kérdeztem.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egy feltörekvő banda tagja volt három másik fiúval. Olyanok voltak egymásnak mintha csak a testvérek lennének és ezt nem féltek kimutatni sem. Egyszer egy újonc csatlakozott ahhoz a kiadóhoz ahol ők dolgoztak. Már az első pillanattól kezdve a vetélytársat látta abban a lányban, akit mindenki csak angyalként ismert. Megpróbált a közelébe férkőzni, de amaz átlátott rajta így nem sikerült. Tudta, hogy nem tudja felül múlni ezért elhatározta, hogy eltávolítja az útból. Miután nagy nehezen sikerült neki, azt hitte, hogy eljött az ő ideje. Azonban, hiába távolította el az Angyal árnyéka mindvégig eltakarta még azok után is, hogy már nem volt ott. Amikor legközelebb találkoztak elhatározta, hogy végleg tönkre teszi, hogy ne keljen az árnyékában élnie, de a terve visszafelé sült el. Nem számított rá, hogy az Angyal erősebb lett és bosszút fog állni rajta. Megtarolta a sérelmet, amit a lány elkövetet. - fejezte be a mesélést. – A kis barátnőd nem teljesen az, akinek mutatta magát. De mihez kezdesz, ha megtudod az igazságot? – kérdezte, furcsa hangnemben.
- Az attól függ, hogy mit tudok meg. – feleltem.
- Nos, minden esetre én ennyit mondhatok csak. De gondolom, már összeállt a kép, mert különben nem hívtál volna fel pont most, miután az Angyal újra próbálgatja a szárnyát.
- Igen. Most már összeállt a kirakós. Az utolsó darabok is a helyükre kerültek.
- És most mihez kezdesz?
- Megcsinálom azt, amit már akkor kellet volna, amikor kinyílt a szemem.
- Te, tudod, azt csinálsz, amit akarsz. De vajon ő is elfogad? – kérdezte gonoszan.
- Elmész, a tudod hova! Miért kell neked folyton áskálódnod és elbizonytalanítani az embereket?
- Ez a jellemem. Máshoz nem értek.
- Te tényleg egy kígyó vagy. – sóhajtottam majd kinyomtam a telefont. Délután három volt. Ilyenkor általában már egyedül szokott lenni. Szép lassan ballagtam vissza a stúdióba azon belül is a törzshelyünkre. Épp telefonált valakivel.
- Igen, persze ez nagyszerű hír Hikaru! – mondta boldogan. Nem értettem, hogy miről beszél, csak egy nevet értettem. Hikaru. Azt hiszem úgy hívták azt a fehér hajú kiscsajt is, aki cserediák volt nálunk pár hétig és állandóan Ayuval volt. – Már nagyon várom, hogy veled és Tomo - channal dolgozhassak együtt. – mondta majd letette. Ekkor láttam elérkezetnek az időt, hogy cselekedjek. Beljebb léptem így észrevett. – Castiel? Mit keresel itt ma nincs próbátok? – kérdezte, de nem válaszoltam. Hirtelen cselekedtem, így még reagálni sem volt ideje. A két karját meg fogtam, majd a falnak löktem. – Castiel? – kérdezte csodálkozva. Nem válaszoltam, csak cselekedtem. Lassan közelítettem az arcához majd megcsókoltam. Mikor felfogta, hogy mit csináltam, nem lökött el, hanem óvatosan viszonozni kezdte a csókom. Közben a kalap lesett a fejéről és így a hosszú fekete haja szabadon volt. Szépen lassan az egyik kezemet a derekára a másikat az arcára tettem, miközben ő átkarolt. Amikor elváltunk egymástól enyhén szétnyílt ajkakkal és lihegve nézett rám.
- Soha többet nem engedlek el! – suttogtam neki miközben magamhoz öleltem.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? – kérdezte, miközben hozzám bújt. annyira jól esett a karomba tartani.
- A hangod elárult. Nézhetsz, ki akárhogyan a hangod mindig rabul ejt. Pont, mint amikor először hallottalak énekelni.
- Ki hitte volna, hogy pont emiatt bukok le. – kacagott halkan.
- Eleinte nem állt össze a kirakós és bizonytalan voltam, de egy olyan személyhez fordultam, akiben biztos voltam, hogy elárulja, amit tudni akarok. – mondtam, miközben puszit nyomtam a fejére.
- És ki volt ez a személy?
- Deborah. Észrevettem, hogy túl nagy az ellentét köztettek, ahhoz képest, hogy akkor találkoztatok először. Gyorsan leesett, hogy már régebbről ismeritek egymást és Deborah gyanúsan sokat tudott rólad.
- És mindent elmondott? – kérdezte.
- Nem teljesen. Elmesélt egy történetet, amiben egy lány irigy volt egy Angyalra, mert nem tudott kinőni az árnyékából ezért összetörte, de amikor egy év múlva újra találkozott vele elhatározta, hogy tönkre teszi, így ki tud nőni az árnyékából, de arra nem számított, hogy az Angyal erősebb lett és hogy revansot vesz. Ez után biztos voltam benne, hogy te vagy az. – meséltem neki. Közben leültünk a kanapéra ahol újra hozzám bújt.
- Ki hitte volna, hogy pont a miatt bukok le, ami éveken át megvédett. Az Angyal név még akkor ragadt rám, amikor a banda megalakult. Lényegében a stáb ragasztotta rám és mivel nem akartuk, hogy kiderüljön az igazi nevem ezt kezdtem el használni. Aztán ez a hajszínem miatt kiegészült Fekete Angyalra. Mivel az ilyen rejtélyes emberekre vonzzák a kíváncsi embereket hamar befutottunk és végleg rám ragadt a Black Angel név, de olyan mértékben, hogy a fiúk Angenek hívtak állandóan. –nevetett fel.
Egy hét múlva
- Ígérd, meg hogy vigyázol magadra és nem hagyod, hogy valamilyen kígyó a kegyeidbe férkőzzön! – nézett Ayu Castielre. Épp a reptéren voltak, mivel a lány egy munka miatt Japánba készült utazni.
- Megígérem! – mosolygott a vörös és még egyszer megölelte a lányt, aki szorosan bújt hozzá. Amikor szétváltak a lány Lisander felé fordult, de a vörös karja a derekán pihent.
- Bár már Rosat is megkértem, azért megkérlek téged is, hogy figyelj rá, amíg én nem vagyok itt. Rád úgy is jobban hallgat. Ha pedig Rosa sem lenne, elég akkor csak hívjatok fel és amilyen gyorsan csak tudok, visszajövök. – mondta komolyan.
- Nyugi, nem csap le senki a kezedről. – mondta a vörös.
- Aha persze! Deborahnak már kétszer is sikerült Haru kezéről lecsapnia és az enyémről is. Másodszorra már nem hagyom ezt. Ha már Haru nem nevelt meg akkor majd én. – közölte vele a lány. A vörös csak elpirult, de nem tudott mit mondani erre.
- Rendben. – szólt közbe Lisander.
- Köszi és apropó! Ha esetleg nem találnál barátnőt, odaát biztos akad valaki! – kacsintott a fiúra. Ekkor megszólalt a hangos bemondó. – Nos, nekem mennem kell. Akkor két hét múlva találkozunk! – intett a fiúknak majd elindult a gépére.
Epilógus
Ayumi később gyakran utazott Japánba, hogy együtt dolgozzon Hikaruval. Castiel hűséges maradt a lányhoz, a kapcsolatuk harmonikus volt, még akkor is, hogy néha hónapokra távol voltak egymástól, ugyan is idő közben a három fiú is befutott. Igen három, ugyan is Castiel és Nathaniel kibékültek és ő is csatlakozott a két fiúhoz. Később Ayumi felfedte a rajongók és a média alatt a valódi nevét és azt, hogy Castielel van kapcsolatban. Amikor mindenki elvégezte az iskolát rá két évre Castiel és Ayumi összeköltöztek. Ekkor már mindketten betöltötték a huszadik életévüket. Rá egy évre Castiel megkérte a lány kezét, aki igent mondott neki és másfél év múlva össze házasodtak. A házasságuk gyümölcse elsőnek egy fiú lett, aki külsőre kiköpött anyja volt, de belsőleg tiszta apja. Később született még egy lányuk is, aki ugyan olyan fantasztikus hanggal lett megáldva, mint édes anyja, de apja tehetségét is örökölte. Amíg a két gyerek el nem érte a 13 éves életkor addig Ayumi és Castiel is visszavonult, hogy minden figyelmét a gyerekeikre fordítsák. Csak időnként vállaltak el munkákat, de azok között is csak olyanok, amik miatt maximum egy vagy két napot voltak távol.
Lisander megtalálta élete szerelmét egy Mira nevű lány oldalán és születet egy gyönyörű kislányuk Elizabeth.
Nathaniel szintén megtalálta élete párját Melody oldalán. A fiú végre észrevette a lány érzéseit és úgy döntött, hogy megpróbálja. Három évig jártak utána megkérte a lány kezét és született két fiuk, akik ikrek voltak és ugyan olyan rosszak, mint anno az apjuk.
Hikarunak végül sikerült össze jönnie Tokyaval. A fiú végül észrevette, hogy mit érezz a lány iránt, habár már majdnem későn. Nekik is egy fiuk születet, akit nagy hezitálás után Shintaro-nak neveztek el. A fiú apja sötét haját örökölte és anyja kék szemét, és nem utolsó sorban mindkét szülő tehetségét.
Vége