9- a beavatott első rész, avagy az Eldarya ismeretterjesztő és az első kínos story
Komoly arccal ülök Rosalyával szemben. Épp most vagyunk túl a varázslatos utazásos történetemen.
- Ugye tudod, hogy ez eléggé hihetetlen story? – nézett rám furcsán.
- Mondtam, hogy nem fogod elhinni. – sóhajtottam, majd felálltam és távozni készültem.
- Várj! – fogta meg a karom.
- Rosa, te kérted, hogy mondjam el neked mi történt. Én elmondtam, de te nem hiszel nekem. Már nincs miről beszélnünk. – mondtam, de nem néztem rá. Végig az ajtó felé néztem.
- Jó elhiszem, csak maradj! – húzott vissza. Nagy nehezen, de helyet foglaltam.
- Mesélj még erről a világról! Milyen ruhákat viselnek ott? – mosolygott rám mire elmosolyodtam.
- Hát első látásra furcsának tűnhetnek az ottani ruhák, de roppant kényelmesek és alkalmasak.
- Ezt hogy érted? – kérdezte.
- Úgy, hogy például az árnyék gárdások leginkább sötét színeket viselnek, hogy ne tűnjenek ki a tömegből. Bár én is az árnyék gárdába tartoztam, csak a küldetéseken viseltem sötét színeket. Amúgy általában világosabb színeket viseltem, mint a piros és a kék, vagy néha napján sárga.
- Igen, hozzád nem is illenek annyira a sötét színek a szőke hajad miatt. – elmélkedett.
- Igen Livia is ezt mondta. – mosolyogtam.
- Ki az a Livia?
- Livia egy lány volt a harcos gárdából. Mondatjuk úgy, hogy a te a világi változatod. – mosolyogtam. – Ő segített nekem, beilleszkedni. Nagyon sokat tett értem és nagyon jó barátnőm volt.
- Mesélj még erről a világról. Voltak ott helyes pasik? – kérdezte mire eszembe jutott Ezarel és Nevra és éreztem, hogy kezd forró lenni a környezet. – Hó, hó, hó! Na, ki vele ki a szerencsés jelölt? Ugye nem valami fura alak? – kérdezte mire elgondolkodtam. Ezarel a beteg humorával elég furcsának minősült, Nevra az ijesztgetési mániájával és a folyton bókolásával szintén elég furának minősült.
- Hááát egyrészt nem egy jelölt van, másrészt attól függ, mit tartasz furának. – mondtam zavartan, mire Rosa szinte az arcomba mászott és úgy kezdett el vizsgálni.
- Még Castieltől sem jöttél ennyire zavarba. Ki vele milyen pasikról van szó! – adta ki a parancsot.
- Hááát az első egy kicsit furcsa alak, de jól kilehet jönni vele, ha az ember jobban megismeri és… - itt megakadtam. Nem tudtam, hogy elmondjam- e neki vagy nem.
- És? – kérdezte nyomatékosan.
- És kicsit olyan, mint Castiel. – mondtam nagyon halkan.
- Hogy mi?!- kérdezte emelt hangerőn, mire pipacs vörös arccal a kezemet a szájára tapasztottam.
- Csendesebben már! Meghalja az egész város! – sziszegtem neki. Lassan vettem le a szájáról a kezemet, de megbántam.
- Hogy nézz ki? Helyes? Biztos helyes, ha bejön neked. – kezdte el ontani magából a szót, mire úgy éreztem ott helyben elsüllyedek. Még azt is feltételezte, hogy már nem vagyok szűz. Mi köze van hozzá?!
- Rosa… - nyöszörögtem. Már tiszta vörös voltam. Az arcom színe a paradicsomhoz vagy Castiel hajához hasonlított.
- Oké befejeztem. Szóval ott tartottunk, hogy néznek ki. – váltott témát.
- Az elsőt Ezarelnek hívják. Hosszú kék haja van, amit összefogva visel hátul. A humora beteg tud lenni, de ha hozzá szokik valaki, akkor értékelni is tudja. Talán. Nem biztos, én idáig nem jutottam el. Ő az Absynthe gárda vezetője.
- Hm, biztos jó pasi lehet… - vonta le a következtetést, mire kissé elpirultam. Eszembe jutott egy baleset, amelynek köszönhetően volt alkalmam, megcsodálni milyen jó pasi is a kék hajú.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Épp akkor történt, amikor a jósnőtől tartottunk vissza. Út közben pár templomos megtámadott minket, mire egy balesetnek köszönhetően egy közeli folyóba estünk. Szerencsére a folyó nem volt mély így ki tudtunk úszni a partra. Csak akadt pár icipici gond. Először is mire kimásztunk a partról bőrig áztunk, aminek köszönhetően a ruha még jobban rám tapadt, mint eddig. A hajam az arcomhoz tapadt és úgy néztem ki, mint valami ázott kutya. A második gond az volt, hogy beesteledett már és alig láttunk valamit. Na, most jól jönne egy zseblámpa! Na, mindegy Mr. Fő okos kitalálta, hogy húzzuk meg valahol magunkat estére. Ezzel nem lett volna, gond, de olyan terepen voltunk, amit ez a tökkelütött sem ismert. Aztán végül kiharcoltam, hogy hagyatkozzunk a női megérzésemre és egy elhagyatott kiskunyhóba értünk. Miután megállapítottuk, hogy a házban egy lélek sincs úgy döntöttünk jó lesz éjszakai szállásnak. Ezarel elment pár faágért így be tudtuk gyújtani a kandallót és már fel is melegedhettünk. A következő gond a vizes ruha volt. Mert az oké, hogy a kékhajú megoldotta, és levette a felsőjét, de nekem közel se volt ilyen egyszerű dolgom. De úgy látszik valaki odafent, megsajnálhatott, mert rövid kutatás után az egyik szekrényben találtam ruhát. Már csak az volt a gond, hogy is vegyem át.
- Fordulj el! – adtam ki az utasítást a kék hajúnak.
- Miért? – játszotta a hülyét.
- Mert át akarok öltözni. – közöltem vele.
- És mi tart vissza? Nyugodtan öltözz csak! – mondta azzal a szemét vigyorával, amit úgy utálok, azonban most csak elpirultam tőle.
- Perverz! – kiáltottam vörös arccal. Erre már felállt és elém lépett. Hiába hátráltam nem segített ugyan is a hátam hamarosan a falnak ütközött. Mire felnéztem a srác már egészen a falnak nyomott.
- Ha akarod, segíthetek is, de abból nem lenne öltözés! – suttogta halkan, miközben perverzül vigyorgott. Persze én elpirultam, de azért még volt lélekjelenlétem így, tökön térdeltem a srácot.
- Kösz nem kell, egyedül is menni fog te csak fordulj el! – morrantam a srácra. Öt perc után végre elértem, hogy elforduljon így végre én is átöltözhettem. Gyorsan levettem a ruhámat majd átvettem azt, amit találtam. Közben néha hátra kukucskáltam, mert úgy éreztem, hogy figyelnek, de a kék hajú az ellenkező irányba fordulva feküdt a fejét támasztva. Gyorsan átöltöztem és a ruháimat egy székre tettem, amit a kandalló elé toltam. Amikor felnéztem a tekintetem találkozott a kékség hátával. Attól függetlenül, hogy nem volt harcos elég szép kidolgozott izmai voltak. Alig tudtam elszakítani a tekintetem. Azonban a következő pillanatban a tekintetem találkozott egy tükörrel és én lefagytam. Hogy mi is volt a baj? Az, hogy a tükörből tökéletesen lehetett látni engem. Hát nem képzelődtem, hogy valaki figyel. Az mocsok a tükörből végig nézte, ahogy átöltöztem. Jó sokat nem látott, mivel a hajam sok mindent eltakart, de a tudat, hogy én ennek a mocsoknak vetkőztem… Éreztem, hogy elpirulok. De nem csak a helyzet miatt, hanem a düh miatt is. Oh, ezt még vissza fogod kapni Ezarel! Kamatostól adom vissza! – Oh, Ezarel! – kezdtem mézes mázos hangon, mire fiú rám nézett és elakadt a szava. Egy melltartó szerű kék topp volt rajtam, amire egy lilás sötétkék mellényt vettem fel. Ehhez egy két részből álló szoknyát vettem fel. Olyan volt mintha egy világoskék köpeny lenne a sötétkék szoknya felett. Lényeg a lényeg, hogy eléggé sexi voltam így sikerült elcsábítanom a fiút.
Először magamhoz csalogattam, aztán úgy csináltam mintha meg akarnám csókolni ezzel elvonva a figyelmét. Már nem sok hiányzott ahhoz, hogy megcsókoljam, amikor lendítettem a térdem és bevittem a teli találatot. Csak, hogy nem számoltam a következményekre. A fiú valahogy elvesztette az egyensúlyát és pont rám esett. – Ezarel… Összenyomsz! – mondtam halkan. Nehéz ám, úgy lélegezni, hogy egy félisten van rajtad! Nem félre érteni! Na, mindegy. Végül a fiú valamennyire felemelkedett, de épp csak annyira, hogy kapjak levegőt. Így elég közel volt egymáshoz az arcunk, éreztem a leheletét az arcomon, ami pipacs piros lett. Jó igaz, hogy nem ANNYIRA zavart ez a helyzet, de na… Azért még nekem is vannak határaim.
- Ez gonosz húzás volt! – szólalt meg a fiú.
- Magadnak köszönheted! Megmondtam, hogy ne leskelődj! És az, hogy a tükörből nézed végig, ahogy vetkőzök a leskelődésbe tartozik! – oktattam ki a fiút.
- Áh, szóval észrevetted! – vigyorgott gonoszan a fiú. – Egész jó kis műsorszám volt, kár hogy a fényviszonyok miatt keveset tudtam kivenni belőle.
- Menj, a tudod hova! – fordítottam el a vörös fejem. Ez a fiú profi abban, hogyan hozzon zavarba.
- Oh, én tökéletes helyen vagyok! – suttogta mire meglepetten fordítottam vissza a fejem és azt láttam, hogy a fiú arca vészesen közeledik az enyémhez.
- Ezarel mit… - kérdeztem volna, de ő nem válaszolt helyette megcsókolt. Rövid és egyedi csók volt az már biztos. Elpirultan és kerek szemekkel néztem fel a kék hajúra, aki továbbra is rajtam volt (nem félreérteni).
- Semmit. Csak befejeztem az előbbit. – mondta majd leszállt rólam és felsegített. Ezután nem esett több szó köztünk egész este.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Oh, ez aranyos kis történet volt. – szólalt meg Rosa.
- Nagyon. – néztem félre vörös arccal.
- És mi van a másikkal? – kérdezte.
- A neve Nevra és ő az árnyék gárda vezetője és egyben a főnököm és a zaklatom. Ő Dake azon béli világi hasonmása lényegében. Csak neki fekete a haja és szemkötőt hord.
- Értem, tehát csak a viselkedésük hasonló.
- Igen. – bólintottam.
- Vele nincs valami szaftos storyd? – kérdezte.
- Mi vagy te Peggy? – kérdeztem felháborodva.
- Rosaly a nevem. Tehát? – nézett várakozóan rám.
- Van, de az már a következő fejezet. – sóhajtottam.
Vége