3. – „kis” állat akcióban
Unottan nézelődtem a kisállatok között. Volt itt minden a madártól kezdve egészen az egérig. Komolyan ki az a hülye, aki egeret vesz házi állatnak?
- Nézd ez, de aranyos Miria! – mutatott az egyik kirakat felé Iris. Életunt pofával mentem oda, de hamar megváltozott az ábrázatom, amikor megláttam a cukiságot. Az Iris által cukinak nevezet állat nem volt más, mint egy böhöm nagy boa. Nem, nem a karácsonyi díszre tessék itt gondolni, hanem arra a majd egy méteres kígyóra, ami akár a nála nagyobb állatokat is meg tudja enni. Szerintem ezek után megértitek miért lett majdnem fal fehér az arcom.
- Iris, te nem vagy normális. – néztem a narancs hajúra.
- Miért? – kérdezte meglepetten. Pár másodpercig csak néztem rá, mint egy holdkóros egyénre aztán egy intés kíséretében ott hagytam és inkább Rosaliahoz társultam, aki nagyon szemezett egy fehér kutyával.
- Vedd meg! Látom szívedhez nőtt. – mondtam kedvesen.
- Hm, nem csak azt néztem, hogy milyen remek szőrme is lenne belőle. – válaszolt a lány, mire a kutya és én is nagy szemekkel néztünk rá.
- Hülyékkel vagyok körül véve. – temettem az arcomat a kezembe.
- Hé, kislány! Milyen állatot is akarsz konkrétan?- szólt nekem Kim.
- Nem is tudom. Valami olyat, ami hűséges lesz hozzám, de attól még tudom szeretgetni.
- Mit szólnál egy kutyához? – vetette fel az ötletet.
- Hm, ez nem is rossz ötlet. – simogattam a nem létező szakállam.
- Nézd ez milyen aranyos Miria! – mutatott az egyik kutyára Viola. Egy palota pincsi volt az.
- Nem az esetem. Túl kicsi. Valami nagyobbra gondoltam.
- Akkor mit szólnál ehhez? – mutatott valami förtelmes kutyára Kim. Csak egy fintorral válaszoltam, majd tovább nézelődtem. Egyszer csak a szemem megakadt az egyik kölyökkutyán. Egy husky kölyök volt, aminek kék szeme volt és fekete fehér bundája. Lehajoltam, hogy egy szintben lehessek vele, de közben végig őt néztem. Valahogy vonzott az a kutya.
- Na, mi az? – jöttek oda a többiek is, de nem válaszoltam csak a kutyát néztem. A kis kölyök vakkantott egyet és elkezdte csóválni a farkát, de végig engem nézet.
- Corko? – kérdeztem magamtól.
- De aranyos! – mondta Melody.
- Nekem ő kell. – jelentettem ki. Olyan érzésem volt, mintha ez a kis kölyök az én drága Corkom lett volna. Lehet, hogy csak azért, mert nagyon hiányzik az én kis sárkányom. De nem baj, majd őt is betanítom arra, hogyan védjen meg. Eme gondolat hatására szadista vigyor jelent meg az arcomon.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
Unott képpel hallgattam, ahogy Nevra bókol nekem. Épp a mezőn voltunk kint Meryvel. A fiú épp a szárnyas bárányával játszadozott én meg egy kövön ültem mellettem Dragoval (igen végre találtam a Corkomnak nevet), Nevra pedig éppen szófosásban szenvedet. Pardon. Ő ezt udvarlásnak nevezi. Pedig már mennyiszer meg mondtam neki, hogy hagyjon, békén nem vagyok rá vevő, de ez nem adja fel.
- Drago. – szólítottam meg drága társam, aki egyből felkelt. – Támad! – adtam ki nyugodt hangon az utasítást. A drága álatkám egyből engedelmeskedett és elkezdte üldözni Nevrát.
- Áááá! Hagyj békén te dög! – menekült fel alá. Én meg Meryvel együtt nevettem.
- Ez vicces! – nevetett.
- Ugye? Na, ki a király? – kérdeztem majd lepacsiztam vele. Az utóbbi időben eléggé összenőttünk. Olyan lett a kis krapek, mintha a nem létező kisöcsém lenne.
- Leszednéd rólam létszíves? – állt meg előttünk Nevra morcos ábrázattal majd megfordul és belőlünk újra kitört a nevetés. Corko lógott le Nevra hátsójáról.
- Drago köpd ki! – mondtam miután nagy nehezen abba hagytam a nevetést. Drága állatkám engedelmeskedett majd elém ült és elkezdte csóválni a farkát. – Ügyes fiú! Na, ki a legügyesebb Corko? Hát te! Úgy bizony! – mondtam, miközben a zöld fejét simogattam. Olyan volt, mint egy kutya sárkány kinézettel. Menő és aranyos is egyben. Az utóbbi időben fogtam csak fel, hogy milyen gyorsan felnőtt. Emlékszem, amikor még csak tojáska volt. Milyen gyorsan telik az idő! Egyébként amióta itt vagyok sok minden történt. Miután „megtaláltam” a kristály darabot Miko valamennyire meg békült velem és már eljutottunk arra a szintre, hogy néha tudunk kommunikálni anélkül, hogy börtönbe akarna dugni. Egyébkén az óta se találtam kristály darabot. Ezarelel való kapcsolatom eljutott arra a szintre, mint anno Castielel: egymást piszkáljuk, ahogy csak tudjuk. Nem egyszer előfordult, hogy belopakodtam a laborjába és kicsit megbabráltam a vegyszereket, hogy aztán később, amikor valamit csinálni akarna, robbanjon. Persze én ilyen korra már rég eltűntem, mert hát amíg Nevránál voltam meg tanultam lopakodni és eltűnni. Ezért volt az, hogy hiába keresett sose talált meg. De sajnos nem hagyta szó nélkül. Nem egyszer előfordult, hogy engem használt kísérleti alanynak a kutatásához. Egyszer például „véletlen” rám borította az egyik löttyét és a hajam rózsaszín lett. Elképzelhetitek mennyire kiakadtam. Amúgy az eredeti hajszínem amolyan vaj szőke körül van, már- már fehér. Páran már piszkáltak ezért, sőt nem egy szőke nő viccet halottam már, de még nem jutottam el odáig, hogy átfessem a hajam. Szerettem, úgy ahogy volt. Na, pont ezért ott akkor idegességemben Dragot ráuszítottam a kék fejűre, miközben torkom szakadtából üvöltöztem vele. Onnantól, mintha Miiko egy kicsit kedvesebben bánt volna velem, Valkyon pedig mintha azután szándékosan került volna. Azóta se sikerült pár mondatnál többet kommunikálni a nagydarab harcosból. Valahogy mindig Nevrába botlok, akármerre megyek, és ez kezd idegesíteni. Ha meg nem Nevrával akadok össze, akkor meg Ezarelel. Egyébként egyre több hasonlóságot vélek felfedezni néhány itteni ismerősömben meg a saját világom béli barátaim között. Például Nevra hasonlít Dakere az állandó udvarlásával, bár ő még egyelőre nem csókolt meg (igen a szőke kanadai sráctól kaptam meg az első csókom. Tudom gáz, hogy 17, sőt majdnem 18 évesen volt meg az első csókom, de ez van). Ezarel pedig kicsit hasonlít Castielre, bár a kék hajú szadistább. Valkyont pedig nem tudom senkivel sem összehasonlítani. Leiftannal azóta se beszéltem, de talán benne véltem felfedezni némi hatolóságot Lisanderrel. Tényleg ha legközelebb találkozunk meg kell kérdeznem tőle, hogy tud-e verset írni és énekelni. Ja és még egy fontos dolog. Mivel nem hordhattam állandóan azt a ruhát, amiben ide kerültem ezért elkezdtem hordani az itteni ruhákat, amik eleinte hiába tűntek furcsának, de roppant kényelmesek voltak és nem utolsó sorban elég csinosak is. Szerettem őket hordani.
- Oh, szia Miria! – köszönt nekem Kero. Ja, igen róla elfelejtettem elmondani, a felfedezésem. Ő inkább Nathanielre hasonlít személyiségileg. Ugyan olyan könyvmoly, mint a szőke és néha ugyan olyan unalmas is. – Ma nem tettél keresztbe senkinek sem? – kérdezte mosolyogva.
- Még nem, de kösz, hogy emlékeztetsz! Ma még úgy jártam Ezarelnél és hiányzik a napi vitánk. – mondtam és leléptem. – Helló te szadista kék dög. – köszöntem a fiúnak, amikor beléptem a laborjába.
- Miért pont kék és szadista? – nézett fel rám.
- Azért mert kék a hajad és szadista szokásaid vannak, amiket te csak viccnek nevezel. – válaszoltam fapofával. – Min ügyködsz? – léptem mellé.
- Egy mellnövesztő szeren. Kipróbálod? – kérdezte a szokásos örült mosolyával.
- Nem vagy vicces! – vágtam rá morcos ábrázattal.
- Ki mondta, hogy vicc volt? – kérdezett vissza, mire a szemeim szikrákat szórtak már szinte.
- Te most azt akarod mondani, hogy lapos vagyok? – kérdeztem ingerülten.
- Én ilyet nem mondtam, de most, hogy említed… - kezdte, de nem tudta befejezni, mert a kezem az arcán csattant.
- Merd ezt még egyszer mondani és garantálom, hogy éjszaka meglátogatlak! – sziszegtem neki.
- Oh, egy kis esti torna úgy sem árt senkinek. – mosolygott, mire én elvörösödtem és kapott még egy pofont. Ezúttal a másik felére az arcának. Dühösen csörtettem ki a laborból, mire bele botlottam Nevrába.
- Na, már csak te hiányoztál! – morogtam.
- Oh, hidd el te is hiányoztál. – hajolt hozzám közel, mire lepirultam. – Oh, milyen kis szégyenlős itt valaki! Ne félj, a sötétben nem látszik semmi! – kacsintott, mire elvörösödtem és neki is lekevertem egy pofont.
- Perverz állat! Drago támadj! – adtam ki az utasítást, mire drága kedvencem letámadta a bájgúnárt.
Fél órával később…
- Veletek meg mi történt? – kérdezte meglepetten Miiko. Ezarel és Nevra egy emberként néztek rám, de én el voltam foglalva azzal, hogy gondolatban hogy is kínoznám meg őket. De amikor már Miiko is engem nézett kénytelen voltam vissza térni a való világba.
- Az egyik bunkó paraszt perverz állat volt a másik meg csak szimplán perverz. – vontam vállat.
*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*
- Gyerünk, hozd vissza! – dobtam el a labdát. A kis husky vidáman szaladt érte. Mosolyogva figyeltem, ahogy a kölyök elém hozza a labdát, majd leteszi a lábam elé és várja, hogy újra eldobjam.
- Miria? – kérdezte valaki meglepetten. Döbbenten fordultam hátra, de rögtön le is terített valami vagy valaki. Hirtelen valami nyálasat éreztem az arcomon. Amikor sikerült felnéznem a tekintetem találkozott egy kutyával.
- Jó, elég lesz Démon! – mondtam nevetve. Ugyan is a drágaság elkezdte nyalni az arcom és ez nagyon csikis volt. A kutya engedelmeskedett és abba hagyta a nyalogatást, de a világért sem szállt volna le rólam. – Démon lennél szíves leszállni rólam? – kérdeztem a kutyától, aki engedelmeskedet majd leszállt rólam. Én felültem és elkezdtem letörölni az arcomról a nyálat. Hirtelen egy kéz került a látóterembe. Meglepetten néztem fel ki is ez a lovagias egyén.
- Jól vagy? – kérdezte kicsit aggódva miközben fölhúzott.
- Yap. Ennél hülyébb már úgy se lehetek. – bólintottam, majd leporoltam magam. Egy cső topp volt rajtam egy fekete farmer rövidnadrággal és csizmával, meg a kedvenc kabátom.
- Megváltoztál. – mondta hirtelen, mire lefagytam a mozdulat közben és végig néztem magamon. Én nem láttam semmi különöset. Bár igaz, hogy a hajam jócskán megnőtt a legutóbbi találkozásunk óta.
- Hm, nekem nem tűnt fel. Jó, igaz a hajam kicsit hosszabb, de amúgy szerintem nem változtam. – válaszoltam. Erre elmosolyodott.
- Tévedtem, nem változtál. – mondta mosolyogva.
- Ch, elmész, ám a tudod hová! – mondtam, neki. Ekkor megérkezett a drága kölyökkutyám is. Ugyan úgy letette elém a labdát és várta, hogy mikor dobom el. Komolyan tiszta Drago! – Mára ennyi lesz Nigu. – guggoltam le és megsimogattam.
- Van kutyád? – kérdezte meglepetten Castiel.
- Igen pár napja. – bólintottam. – Már nagyon szerettem volna egy állatot aztán a múltkor a lányokkal elmentünk az állat üzletbe és ott találtam rá.
- Tényleg mióta visszatértél nem is láttalak. – mondta.
- Amilyen gyakran bejársz, a suliba ne csodálkozz. – mondtam szemét mosollyal. Hirtelen megcsörrent a mobilom. Igen amióta visszatértem kaptam mobilt is. Amikor megláttam, hogy ki hív elfintorodtam, majd kinyomtam.
- Nem veszed fel? – kérdezte a vörös.
- Nem, csak a szüleim azok. – vontam vállat.
- Biztos aggódnak érted. Talán fel kellett volna venned. – mondta mire keserűen felnevettem.
- Ugyan már. Csak azért keresnek, hogy ne legyen velem gondjuk. Amikor eltűntem rengeteg gondjuk akadt így amióta előkerültem bebiztosították, hogy ne legyen több gond velem. A végén még elvárják tőlem, hogy olyan stréber legyek, mint Nathaniel. – fintorogtam. – Na, de megyek. Megígértem Melodynak, hogy beugrok még ma hozzá. Nigu indulunk! – szóltam a kölyöknek majd elindultam.
Vége