2- tesztek sokasága és Mery
Utálom a teszteket. Már a régebben is utáltam őket és ez most se változott. És ez volt az oka annak, hogy nem örültem, amikor megtudtam, hogy ahhoz, hogy bekerüljek, valamelyik gárdába ki kell töltenem egy tesztet.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Egy teszt? – kérdeztem, Kerotól, miközben hűséges kiskutyaként követtem.
- Igen ezzel eldönthetjük, hogy melyik gárdába fogsz tartozni. – válaszolt. A folyósón megálltunk Kero kicsit magamra hagyott. Elgondolkoztam rajta, hogy ha most lelépnék, hiányoznék- e valakinek? Szerintem nem. Amikor megfordultam Nevrával találtam magam szemben.
- Buh! – ijesztet rám mire felsikítottam.
- Áh! – hátráltam pár lépést.
- Nah, kitöltötted már a tesztet? – kérdezte.
- Nem még nem! – mondtam kicsit indulatosan. Persze ez meg se kottyant neki, mert elkezdett fűzögetni, de meg jött Kero és elzavarta. Amikor az aulába értem Valkyonba ütköztem.
- Te itt? Már kitöltötted a tesztet? – tette fel a kérdést. Már megint ez a nyamvadt teszt!
- Nem még nem. – válaszoltam.
- Tudsz harcolni? – kérdezte.
- Öhm meg tudom védeni magam… - gondolkoztam el.
- Az is fontos, de a fegyverek használata is nagyon fontos! – kezdett bele, mire nekem a fejemnél megjelent az a bizonyos vízcsepp. A megmentőm ezúttal is Kero volt.
- Hé, ne befolyásold! – pirított rá a srácra.
- Oh, sajnálom nem állt szándékomban! – szabadkozott. Ezután Kero megint eltűnt szóval bolyonghattam, tovább egészen addig amíg Ezarelbe nem futottam. Már csak ez hiányzott.
- Mit csinálsz te itt? Kitöltötted már a tesztet? – kérdezte.
- Nem még nem. Miért nyaggat, mindenki ezzel a tesztel? – emeltem a plafonra a tekintetem, miközben összefontam a karom.
- Ez csak természetes, hogy mindenki kíváncsi hova kerülsz. – válaszolt.
- Hé, ne befolyásold!
- Ugyan! Én nem befolyásolom! – vigyorgott a kék hajú, majd lelépett. Ezek után nagy nehezen eljutottunk a könyvtárba, ami a test helyszíne lesz.
- Kezdhetjük? – kérdezte Kero.
- Igen. – válaszoltam, miközben helyet foglaltam. Elég érdekes kérdések voltak. Az elején még tök bulis volt random válaszolgatni, hát, ha az jön ki, hogy hülye vagyok (amit eddig is tudtam), de aztán a harmadik kérdés után már oda se figyeltem a kérdésre. Talán egy értelmes kérdés volt csak. De arra sem tudom mit válaszoltam. Komolyan ki az, aki szembe száll egy fekete kutyával? Ha a fekete macska balszerencsét hoz, akkor mi van a fekete kutyával? De nem ez volt a kedvencem, hanem hogy kit választanék a három Faerie közül? Természetesen, hogy a piros sapkásat választottam. Biztos ő a Mikulás! A Mikulással lenni egy csapatban király! Oh, de a legjobb a Mikos kérdés volt.
- Kinek a parancsára kell engedelmeskedni? – kérdezte Kero.
- A házi… akarom mondani Miko. – mosolyogtam bájosan.
- Utolsó kérdés: Melyik csapatba jelentkeznél legszívesebben? – nézett rám. Ez egy elgondolkodtató kérdés. Harcosnak biztos nem lennék, jó bár szívesen meg tanulnék egy katanával bánni. Alkimista? Még a végén felrobbantanám az egész kócerájt. Tehát egy maradt.
- Legyen az árnyék gárda. – sóhajtottam.
- Rendben akkor összeszámolom az eredményeket. – mondta Kero. És én csak most jöttem rá, hogy mit mondtam. Árnyég gárda = Nevra. Édes Istenem ad, hogy ne hozzá kerüljek! – Nos, készen vagyok! Az eredmények szerint a te az árnyékgárdába való vagy! – jelentette ki, mire lefejeltem a kisasztalt, amin eddig könyököltem. Ilyen nincs. – Most már csak egy társ kell neked.
- Társ? – kérdeztem vissza kicsit élénkebben.
- Igen. Egy társ, aki segít a küldetésekben. – válaszolt majd füttyentett egyet és egy bagoly szállt a karjára.
- Uh, de menő! – néztem csillogó szemekkel. – És nekem, hogy lehet társam?
- Nos, ehhez is ki kell töltened egy tesztet. – válaszolt.
- Na, ne! Már megint? Na, jó essünk túl rajta.
- Ez a helyes hozzá állás. – mosolygott majd neki fogtunk az újabb tesztnek. Ez már kicsivel érdekfeszítőbb volt, mint az előző. Itt már értettem is, hogy miről van szó. Viszonylag gyorsan meg lett az eredmény. Az állatom nem lett más, mint…
- Egy Corko? – kérdeztem, miközben a tojást néztem.
- Igen. 15 perc kell neki, hogy kikeljen. Nem igényel sok gondozást, de érdemes figyelni, hogyan nő fel. Nagyon érdekes! – mondta, majd magamra hagyott.
15 perc múlva…
- Jézusom de cuki vagy! – ölelgettem a kis zöld lényt magamhoz. Olyan volt, mint egy kis sárkány. Gyorsan megetettem (Kero volt olyan kedves és adott kaját előre) aztán vele indultam meg munkát keresni. Összetalálkoztam mindegyik fiúval, de senki sem tudott munkát adni. Jobban mondva Ezarel felajánlotta, hogy megkaphatom a szobalány szerepét, de szépén visszautasítottam (elküldtem az édesanyjába, majd faképnél hagytam). Amikor Nevrával összetalálkoztam és megmondtam neki, hogy az ő osztagába kerültem nagyon meglepődött. Azt az arcot érdemes lett volna lefotózni. Na, mindegy. Elmentem vissza a könyvtárba, hogy valamivel elüssem az időt, de ott nem várt meglepetés fogadott. Kero volt ott egy aranyos kisfiúval. Amikor meglátott furcsán nézett rám, aztán mondta tovább a magáét, de egyszer csak sírva fakadt. Annyira aranyos kisfiú volt és megeset rajta a szívem. – Na, Mery ne sírj! Én segítek megkeresni neked a barátod! – mosolyogtam rá. Ez látszólag felvidította, majd elszaladt elújságolni az anyukájának. Oh, édes Istenem már megint nem gondoltam át, hogy mit mondtam. Na, mindegy, ha már megígértem, akkor megcsinálom. De azt se tudom, hogy kezdjem az egészet. Persze Kero már megint lelépett. Ne hogy kéznél legyen, amikor szükségem van rá! Á, minek is. Nos, nagy morgolódások közepette indultam el megkeresni az egyszarvút. Sajnos mivel itt nem volt szivárvány és Kero nem rózsaszín volt nem illett hozzá, a pink fluffy unicorn, de azért én még dúdolgathatom azt. Na, szóval vidáman dúdolgatva indultam meg nyomomban Corkoval (akinek kéne egy normális nevet találni). A piacnál megtaláltam a keresett egyszarvút. – Na, végre meg vagy!
- Oh, Miria csak nem engem kerestél? – kérdezte. Nem b+. Az öreganyámat. Hát persze hogy téged!
- Igen. Kérlek, segíts nekem. Nem tudok semmit sem Mery-ről és az ő barátjáról. – néztem szépen a fiúra. Úgy látszik ez hatott, mert mindent elmagyarázott részletesen. – Rendben köszönöm! – mosolyogtam rá majd elmentem vissza a palotába. Nah, már csak keresni kell egyet a három balfácán közül, amelyik hajlandó lesz kikísérni. És mit ad isten pont bele botlottam az egyikbe. –Szia Valkyon! – néztem rá szépen.
- Te mit keresel itt? – kérdezte köszönés helyett.
- Mond csak nincs kedved kikísérni a mezőre? – pislogtam fel rá, sőt még egy bájos mosolyt is megeresztettem.
- Miért akarsz kimenni?
- Mert meg akarom, nézni, hogy az odúban van- e még Mery barátja. – válaszoltam sóhajtva.
- Nekem most dolgom van, kérj meg mást. – koptatott le majd lelépett.
- Pasiból van ez egyáltalán? – néztem utána. Nagyot sóhajtva indultam meg valamerre. Egy kilőve maradt kettő. Hiba járkáltam fel alá végül ismét az aulában akadtam rá az újabb lehetséges jelöltre. És ez a jelölt nem volt más, mint Nevra. – Oh, anyám. – reagáltam, amikor megláttam a fiút.
- Szóval már nem bujkálsz előlem? – kérdezte beállva a szokásos hajtúrós pózba.
- Eddig se bujkáltam gyökér. Szimplán más merre jártam mielőtt keresztezték utjaink egymást.
- Oh, tényleg? Nos, mondhatjuk azt, hogy igen gyakran keresztezi. Ha hinnék, benne az mondanám ez a sors! – ömlenget nekem.
- Na, jó nekem nincs időm erre bájgúnár. Keresnem kell valakit, aki kikísér az odúhoz. – rontottam el a pillantott.
- Miért akarsz kimenni az odúhoz?
- Mery barátját akarom megkeresni.
- Mery? – kérdezte meglepetten.
- Ismered? – néztem rá meglepetten.
- Igen. Gyakran eltéved, de nem érdekes. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen fiatal lány egymaga járkáljon odakint a vadállatok között.
- Vadállatok? – nyeltem nagyot.
- Igen. – mosolygott.
- Na, jó jöhetsz! De ha valami ránk támad, téged löklek elé! – jelentettem ki és elindultam. Út közben összetalálkoztam Ezarelel aki rajtam tesztelte a beteg humorát. Komolyan egyszer felrúgom. De a lényeg, hogy végre kijutottam az odúhoz. Ott ez a tökfej még azt akarta, hogy én nyúljak be. – A-a! – ingattam a fejem. – Nem úgy van az! Nyúlj csak be te! Legalább ha van bent valami, akkor a te kezedet harapja le nem az enyémet.
- Milyen kedves valaki. – mosolygott és benyúlt a lyukba. Sajnos nem talált semmit így üres kézzel mentünk vissza. Út közben összetalálkoztam Meryvel de egyelőre még azt mondtam neki, hogy keresem a barátját.
- Áh, Miria! Találtál valamit? – üdvözölt Kero.
- Nem és te? – kérdeztem. Válaszul megingatta a fejét.
- Szegény Merry. – sóhajtottam. Ebben a pillanatban meg is jelent az emlegetett.
- Megtalálta a barátomat? – kérdezte reménykedve.
- Nézd Mery, a barátod eltűnt. Sajnos nem volt ott az odúban senki. –mondta Kero, mire a kicsi sírva fakadt. De olyan szinten, hogy közben rám fogta a barátja eltűnését. – Nem Mery ez nem Miria hibája! De mit szólnál egy új baráthoz? Olyanhoz, mint az előző? – kérdezte a kisfiút.
- Olyan, mint az előző? – kérdezett vissza.
- Igen. – bólintott az egyszarvú.
- Jó! Megyek, elmesélem anyunak! – rohant el.
- Azt hiszem, tudom, mit tervezel. – néztem rá.
- Elmondom, mit kell tenned. – nézett rám komolyan. Elmondta, hogy mit kell tennem, és útnak indított. – Corko tiéd a pálya. Keresd meg azt a dögöt! Én addig veszek neki kaját. – mondtam, majd bementem a kaja üzletbe és megvettem a jégkrémet. Közben Corko is visszatért a tojással. – Nagyon ügyes vagy! – simogattam meg. Visszamentem Meryhez. – Tessék Mery.
- Egy tojás? – vette át.
- Igen, sajnálom. – mondtam szomorúan.
- Nem baj, tetszik! – mosolygott rám.
- Akkor örülök! – mosolyogtam én is. – Tessék egy eskimo. Ezzel etesd ezen túl és ne kenyérrel rendben?
- Igen! – mondta, majd hirtelen elővett valamit.
- Tessék, ezt fogadd el hálám jeléül. Nekem nem, kell, de te hátha hasznát tudod venni! – nyújtott át egy kristály darabot. – De ne mond meg senkinek, hogy én adtam! Mond azt, hogy te találtad!
- Cserkész becsületszavamra! – mondtam, mire furcsán nézett rám. – Akarom mondani, megígérem. – mosolyogtam rá. Amikor elindultam bel botlottam Nevrába. – komolyan tőled nem lehet megszabadulni? – néztem fel rá csúnyán.
- Ugyan már hölgyem! – állt be a hajtúrós pózba.
- Na, jó ne bájologj. Van nálam, ami téged is érdekelhet. – mutattam meg neki a kristály darabot mire teljen ledöbbent.
- Ezt hol találtad? Volt még belőle több is? – kérdezte.
- Nem csak ez volt. – válaszoltam. Nem szívesen hazudtam. Nem a lelkiismeret-furdalás miatt, hanem amiatt, hogy emiatt nagy bajba is kerülhetek.
- Azonnal Miiko elé kell mennünk. – mondta majd se szó se beszéd elkezdett maga után húzni. Út közben összeakadtunk a maradék marhával is így már csoportosan mentünk a házisárkány elé. Áh, ki kell találnom egy új becenevet annak a fúriának. Na, szóval ott tartottunk, hogy ezek a marhák berontottak a fúriához és elújságolták, hogy mit találtam. Innentől minden megváltozott. Mery ezt még vissza fiztem!
Vége