15. fejezet

2014.06.12 18:45

Fejezet 15.

Elvarratlan szálak

Hannah

Amióta itt van Yume úgy érzem, semmi sem ronthatja el a kedvem. Elvégre itt van a két legjobb barátnőm, akik végre kibékültek egymással. Azonban még vannak elvarratlan szálak, amiket ha tovább húzok abból csak rossz dolog fog kisülni.

-         Min gondolkozol? – kérdezte kíváncsian Yume.

-         A fiúkon igaz? – kérdezte Haru.

-         Igen. – bólintottam. – Még mindig nem tudom, kit válasszak. – néztem az égre.

-         Mindennek eljön a maga ideje. - mosolygott rám Yume.

-         Egy álmot mindig könnyebb összetörni, mint megálmodni; és sokkal nehezebb kötődni valakihez, mint elszakadni tőle. – szólalt meg Haru.

-         Eh. – csak ennyit reagáltam majd újra az eget nézetem.

-         Figyelj. Hamarosan választanod kell majd közülük. Nem húzhatod sokáig a dolgot, mert annak rossz vége lehet. – mondta komolyan Haru.

-         Tudom! De… Félek. Félek, hogy csalódást okozok nekik! – böktem ki, ami a szívemet nyomta és lehajtottam a fejem.

-         Nem az a fontos, hogy mások szerint milyennek kéne lenned, hanem hogy te mi akarsz lenni! – szólalt meg Yume és elém állt. – Bárkit választasz mi támogatni fogunk. Én is és Haru is.

-         Így van. – helyeselt a fekete. – És ezt annyiszor fogjuk elmondani, amíg csak szükséges.

-         Köszönöm lányok! – suttogtam meghatódva. Ezután csendben haladtunk a suli felé. Már nem fogott el félelem, amikor megálltam a kapuba. Elfogadtam. Ha eljön, az idő tudni fogom, hogy kit válasszak.

-          Készen állsz? – kérdezte Haru.

-         Igen. – válaszoltam határozott tekintettel. Haru elmosolyodott.

-         Tisztára, mintha a Bleach - ben lennénk.  –kuncogott fel Yume. Erre mind felnevettünk és így léptük át a suli kapuját. Amikor a terembe értünk elfoglaltunk a helyünket, és amíg a tanár nem jött addig beszélgettünk. – Ha már Bleach – nél tartunk. – nézett rám sejtelmesen vörös hajú barátnőm. – Hannah emlékszel még mivel játszottunk annak idején, amikor a sorozatott néztük? – kérdezte ravasz mosollyal.

-         Hogyan is felejthetném el? Hiszen a rajz is megvan még. – válaszoltam halkan nevetve.

-         Engem is beavattok? – kérdezte kíváncsian Haru.

-         Tudod mi általánosban is egy iskolába jártunk és nem utolsó sorban osztálytársak voltunk. Nyolcadikban volt az a mániánk, hogy halálisteneset játszottunk. Hannah volt a kapitány én meg a tisztje. Állandóan azzal szórakoztunk, hogy én átmegyek egy másik osztaghoz, ha tovább piszkál. Aztán eljutottunk addig, hogy hadnagy lettem. – nevetett Yume az emlék hatására. – Egyszer az egyik osztálytársunk le is rajzolt minket halálistenként.

-         Érdekesen hangzik. – mondta Haru.

-         A képet be szkenneltem a laptopomba és feljavítottam. Persze a képen nem változtattam semmit, csak újra színeztem. – mondtam.

-         Aszta, te aztán értesz a gépekhez. – mondta meglepődve Haru. Erre muszáj volt felnevetnem.

-         Ugyan, nem értek én annyira a gépekhez, csupán jó a képszerkesztő programom. – mondtam nevetve.

-         Milyen progit használsz? – kérdezte Yume.

-         Gimp 2. – válaszoltam.

-         Hm… Azt mondják, hogy a Photo Space vagy mi is népszerű. – mondta tűnődve a fekete hajú.

-         Hát, nem tudom. Ajánlották már, állítólag minden rpc - s azt használja, de én személy szerint maradok a gimp-nél. Ezt szoktam meg és nincs kedvem leváltani. – mondtam el a véleményem. A további elmecserénket a tanár zavarta meg. Éppen osztályfőnöki volt. Eleinte uncsi volt az óra utána jött az érdekes téma. Osztálykirándulás. Tanulmányi kirándulásra megyünk a hegyekbe. Csodás.

-         Végül is nem annyira vészes. Legalább tiszta a levegő és az égbolt. – szólalt meg Yume. irigylem az optimizmusát. Mindenben meglátja a jót, még a legrosszabb dolgokban is.

-         Aha, egy kis mozgás nem árt, a túra pedig nem vészes. – tette hozzá Haru. – Ilyenkor szépek a hegyek.

-         Te már csak tudod mi? – kérdeztem vigyorogva. Yume is vette a lapot és ő is elmosolyodott.

-         Ez már csak természetes. – húzta ki magát, de nem sokáig bírta és elnevette magát. – Az igazat megvallva a nyarat jobban szeretem hiába a becenevem a tavasz.

-         Tényleg neked a teljes neved Miharu, ami azt jelenti, hogy vigyázz. – tűnődött Yume.

-         Igen. Castiel azt mondta, hogy ez is közre játszott abban, hogy belém szeretet. – nevetett a fekete hajú. – És veled mi van? A te neved álmot jelent jól tudom?

-         Igen. Mindig is örök álmodozó volt. – mondtam tűnődve. – Amióta csak ismerem. – tettem még hozzá.

-         Na, megszólalt a virág is. Az hallgasson, akinek a neve egy zene cím. – mondta sértettséget színlelve a vörös.

-         Miért szerintem tök jó. Legalább különleges a neve. – pártolt ki Haru.

-         Végül is. Legalább majd okkal mondhatja neki valamelyik fiú, hogy ő az egyetlen virága. – nevetett Yume.

-         Ichirin no Hannah vagyis egyetlen virágom. – kezdett el a nevemen tűnődni a fekete hajú. – Minden esetre illik hozzád. Olyan, vagy mint egy virág a kék hajaddal. – nevette el magát.

-         Hé, le lehet szállni a hajszínemről. – nevettem én is.

-         Leszállni? Fent sem voltam. – mondta ártatlanul a fekete hajú. Yume bírta kevésbé idegekkel és elnevette magát. A további jókedvünknek a tanár vetet véget, mondván, ha nem figyelünk, mehetünk az igazgatónőhöz. Több se kellet az óra hátra lévő részében figyeltünk. Óra végén a tanár kiosztotta a kirándulásról szóló papírokat. Mindenki párban lesz. Amikor elolvastam kivel leszek párban enyhén elpirultam. Éreztem, hogy nem lesz nyugtom a kirándulás alatt sem. Főleg nem most, hogy ő a párom. Nathaniel tuti nem hagyja majd szó nélkül. Lisander legalább nem viselkedik gyerekesen és csak csendben próbálkozik, de nem folyamodik aljas eszközökhöz, a célja érdekében. Az óra vége után haza mehettünk, hogy felkészüljünk a holnapi kirándulásra. Fél hatkor gyülekező van a vasútnál. Szóval ma korán kell lefeküdnöm. Majd a vonaton alszok tovább. Amikor haza értem keresztanyu segítet bepakolni egy nem túl nagy, de nem túl kicsi hátizsákba. Nem viszek sok mindent, csak két palack vizet, egy váltócipőt, és némi kaját. Reggel nehezen keltem ki az ágyból.  Elvégeztem a reggeli teendőket és utána kómásan indultam el a buszmegállóhoz. A vasútállomás a buszvégállomás mellet van. Így, csak fel kellet ülnöm a buszra és az elvit az úti célomig. Fél hat előtt pár perccel érkeztem meg. Még hatig vártunk azokra, akik még nem voltak ott, utána felszálltunk a vonatra és elindultunk a hegyekbe. Ott fent a természet lágy ölén talán végre pontot tudok rakni az eddig engem nyugtalanító ügy végére. Legalább is remélem, hogy addigra már tudok választani.