1- egy új világ
Pislogtam párat hát, ha rosszul látok. De akárhogy pislogtam vagy dörzsöltem a szemem a kép ugyan az volt. Nem hiszem el. Itthon vagyok. Újra a saját, normális, veszély és kalandmentes világomban vagyok. Ez pont olyan, mint amikor átkerültem oda. Emlékszem olyan mintha tegnap lett volna.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Épp az erdőben jártam akkor. Most nem a szokásos hazafelé úton mentem, mert kicsit ki akartam szellőztetni a fejem. A szüleimnek úgy is mindegy, hogy mikor megyek haza, sőt az igazságot megvallva az se érdekli őket, hogy élek-e vagy halok. Különben is nem voltam olyan állapotban, hogy haza menjek. Bár már nem látszott, hogy pár órával ezelőtt Lisander vállán sírtam ki a bánatomat, amit Castiel okozott. Nem tudom meddig sírhattam, de a szürke hajú ott volt velem végig és hagyta, hogy kisírjam a vállán magam. Komolyan miért Castielbe szerettem bele miért nem inkább belé? Végül is már az elejétől fogva tudtam, hogy ez egy viszonzatlan szerelem lesz. Olyanok vagyunk, mint ég és föld. Bezzeg Lisanderrel könnyebben kijövök, és csomó dologban hasonlít az ízlésünk. Oh, miért? Miért vagyok ekkora barom? Miért. Utálom ezt a szót.
A nagy mérgelődésem közepette észre se vettem, hogy letértem a haza vezető útról és eltévedtem. Remek! Mi jöhet még a mai napon? Összetalálkozok egy pedofillal? Vagy talán valami szörnnyel netán egy ogréval? Vagy át kerülök egy másik világba? Itt szomorúan elmosolyodtam miközben megálltam.
- Egy másik világ mi? – nevettem fel halkan. - Bárcsak eltűnhetnék... Bárcsak átkerülhetnék egy másik világba! – sóhajtottam, majd tovább mentem. Hiába kerestem a megfelelő ösvényt nem találtam meg, sőt még jobban eltévedtem. Hirtelen egy kis rétet pillantottam, meg aminek a közepén gombák voltak. De még nem is akármilyen gombák! Kicsi kék gombák, amik kört alkottak.
Kíváncsian mentem közelebb. Hirtelen a gombák világítani kezdtek és én hirtelen szédülni kezdtem és szorosan összezártam a szemem. Amikor legközelebb kinyitottam egy furcsa teremben voltam.
Ebben a teremben talán a legfurcsább a hatalmas kristály volt. Szinte késztetést éreztem, hogy megérintsem.
Hirtelen egy furcsa macska fülű és több rókafarkú (nem félre érteni) lány jelent meg. Tisztára úgy nézett ki, mint a lolban Ahri. Mielőtt bármit is csinálhattam volna már intézkedett is.
- Ki vagy te és mit keresel itt? – kérdezte, de a válaszomat meg sem várva már adta ki az utasítást. – Börtönbe vele! – kiáltotta mire egy ork jelent meg és felkapott.
- Hé, eressz el! Hova viszel? Nem hallod eressz el! – kapálóztam és kiabáltam. Nem épp a legkellemesebb szoknyában így utazni. Még a végén olyan is kilátszik, aminek nem kéne. Ellenkezésem jeléül elkezdtem püfölni a disznó fejű hátát, amit meg sem érzett. Hirtelen egy sötét helyre érkeztünk ahol furcsa ketrecek voltak. Na, itt már végre lettet, de csak azért, hogy egy pillanattal később behajítson az egyik ketrecbe. Nagyot nyekkenve értem „földet”. – Normális vagy? – mordultam rá. Azt hiszem nem fogtam fel teljesen a helyzetem mivel minden olyan hirtelen történt.
- Itt maradni! – szólalt meg.
- Mert szerinted még is hova tudnék menni, hm? – kérdeztem vissza gúnyosan, mire rám csapta a cella ajtót. Asszem bele tapostam a lelki világába. Miután egyedül maradtam, felhúztam a lábam és átkaroltam, majd az államat a térdemre tettem és elkezdtem duzzogni. Normális ember ilyenkor be pánikolna vagy a kiutat keresné azonban anyámék szerint én mindig fordítva voltam bekötve. Az ő hibájuk, mert ők hoztak össze. Na, szóval épp nagyban duzzogtam, amikor egy sötét alakot pillantottam meg világító szemekkel. És itt volt az a pont, amikor tényleg kiderült, hogy nem vagyok normális. Mert, hogy egy normális ember a helyemben megijedt volna, azonban én még elkezdem kombinálni, hogy vajon milyen szellem lehet az illető. Tudom, hülye vagyok, de ez van, ezt kell szeretni. Na, vissza az eredeti témához. Kiderült, hogy kedvenc szellemem még sem szellem, hanem csak egy sötét öltözködésű húsvér valami. Ebben a világban eltöltött egy óra után már csak ilyen következtetést tudok levonni. Nah, de nem ez a lényeg. Szóval ez a fickó fogta magát és kinyitott a cella ajtót, majd elkezdett nekem activitizni. Na, jó nem, csak mutogatott egy irányba amerre véleményem szerint a kijárat volt. De a biztonság kedvéért rákérdeztem elvégre néma gyereknek az anyja se érti a szavát. – Szóval arra van a kijárat? – kérdeztem mire bólintott. – Oké, köszi! – mondtam, majd megindultam az adott irányba. Egy hatalmas aulaszerű helyiségben bukkantam ki, de még véletlen se olyan helyen ahol valami kijárat féle volt. – És most merre? – kérdeztem magamtól. Ec pec kimehet-, szel a választásom a tőlem balra lévő ajtóra esett, ami egy folyósóra vezetett. Nah itt ért a mai napi második sok, amikor egy furcsa fickóba botlottam.
Gyors hátra arc után visszamenekültem az aulába és végül egy másik ajtón mentem be. Látszólag kifogtam az éléskamrát. Az asztalon kenyerek voltak meg minden féle gusztusos kaja. A gyomrom ekkor jelezte, hogy már reggel óta nem ettem semmit. Magamban 30 másodpercig variáltam, hogy hozzá nyúljak- e a kajához vagy ne amikor a gyomrom újra megszólalt ezzel döntést hozva. – Biztos nem baj, ha egy kicsit eszek… - gondoltam én. Aha. Épp hogy hozzá értem volna az asztalhoz valaki elkapott hátulról, szívinfarktust hozva rám. Egy furcsa manó fülű, hosszú kék hajú férfi volt ez a drága egyén. Persze rögtön kérdőre vont én meg kezdhettem magyarázkodni. De szerintem még a második kifogásomig se jutottam el, amikor a szobába berontott az a lány (/nő) akit elneveztem Ahrinak (akkor is ez lesz a neve, ha kiderül, hogy van normális neve). És én itt könyveltem el magamban, hogy nem szimpatikus. Annyira kedveltem meg, hogy legszívesebben felakasztanám az első útba eső fára. Csak kicsit vagyok hibbant. Ez még egészséges mérték! Na, szóval ott tartottam, hogy ez a drágaság, aki a szívem csücske berontott a szobába, de nem egyedül, hanem hozott magával még furcsább fickókat. Mi a franc ez itt? Rémségek cirkusza? Mi jön még? Egy bajuszos nő? Shrek? Komolyan már azon se lepődnék meg. Közben, amíg én el voltam magamban arra lettem figyelmes, hogy valami lopást akarnak nagyon rám fogni. Arra már figyelmet sem méltattam, hogy az a róka megint börtönbe akar dugni. Komolyan mi baja van? Talán meg jött neki a piros hét? Ha igen megértem én, de ne rajtam vezesse le a feszültségét!
- Nem loptam el semmit! Azt se tudom, miről van szó.
- Akkor az előbb mit csináltál? – kérdezett rá szemét mosollyal a kék hajú. Bazd meg oké? Látom, te se leszel a szívem csücske.
- Az más vili? Reggel óta nem ettem, ráadásul amióta ide kerültem mást sem csinálok, mint stresszelek vagy rohangálok, hogy mentsem az irhám. Fejlődő szervezet vagyok, kell az energia! – szóltam vissza, mire kicsit meglepődött.
- Tedd vissza a cellájába! – vágott közbe a róka csajszi. Most már biztos, hogy felkötöm! Csak adjon valaki egy kötelet!
- Én ugyan vissza nem megyek oda! – tiltakoztam. Hirtelen az egyszarvú fickó közbe szólt.
- Miko legalább hallgasd meg! – áh, szóval Miko a neved. Nah, aranyom felkerültél a fekete listámra! Nagy mázlid van, hogy nincs Death Note-m különben már rég halott lennél kicsi csillag!
- Rendben. – egyezett bele. Erre mindenki felém fordult, mire kissé megszeppentem. Említettem már, hogy enyhén lámpalázas vagyok? Nah, akkor most képzeljétek magatokat a helyembe. Csomó fura fazonnal körbe véve, akik arra várnak, hogy elmeséljem azt, amit még én is alig tudok felfogni. Csak kicsit izgulok.
- Nem tudom hol is kezdjem… - nyögtem ki kínomban.
- Mondjuk az elején. – javasolta szemét mosollyal Ahri alias Miko.
- Hogy kerülték ide? – kérdezte az egyszarvú. Kezd szimpi lenni mivel annak ellenére, hogy ő nézz ki a legfurcsábban ő a leg rendesebb eddig. Szóval az ó kedvéért elregéltem, hogy is kerültem ebbe a (számomra) furcsa világba.
- Boszorkány kör? – kérdezte a kék hajú.
- Az mi? – kérdeztem. Elképzelem milyen hülye képet vághattam hozzá.
- Várom a folytatást! – szólt közbe a lolos csajszi. Egy ölni tudó pillantás után folytattam a kicsiny mesémet az idekerülésemről. Ez után el kezdtek tanakodni a körről meg arról, hogy most hazudok-e vagy sem.
- Nem érzem, hogy hazudna. – szólt közbe a fekete hajú alak, akivel a folyósón futottam össze.
- Én csak haza akarok menni! – szóltam közbe. Ha egyszer haza érek, nem érdekel sem a suli, sem a szüleim befekszek az ágyba és csak a szükséges dolgok miatt kelek ki!
- Nem mehetsz haza. – mondta fapofával a róka.
- Parancsolsz? – kérdeztem vissza enyhén felháborodva. – És miért nem? – kérdeztem. A választ a kék hajú adta meg. Elmondta, hogy ezek a bizonyos boszorkánykörök egy oldalú működésre képesek csak, magyarul itt ragadtam. Csak kicsit akadtam ki. Csak egy icipicit! És az még csak rátett egy lapáttal, hogy az a némber megint vissza akart rakni a cellába és ráadásul már az ork is megjelent. Amikor a Jamon nevű ork közeledett felém én reflexből hátráltam és már készültem arra, hogy felhúzom a nyúlcipőt is, ha szükséges. Nem fogok vissza menni arra a helyre. Még jobban megbolondulok ott! – Nem! Nem! Nem megyek vissza! – ellenkeztem.
- Tényleg hogy jutottál ki? – kérdezte az egyik. Egy nagydarab kockás hasú, hosszú fehér hajú és sárga szemű hapek volt az illető. Ha nem lennék, akkora pácba még legeltetném is rajta a szemem (hormonok, na! Tessék elnézni!).
- Ez igaz! Azt mondtad nem tudsz semmit, de akkor, hogy jutottál ki?
- Egy sötét öltözetű furcsa alak kinyitotta a cellámat. – vontam vállat. Természetesen annak a libának most is elő jött a kényszere, hogy cellába dugjon. Pedig már kezdtem örülni, hogy megúszom! De úgy látszik, vannak még csodák, mert végül sikerült meg menekülnöm és a liba is lelépett szóval egy ideig nyugi van.
- Én megyek, elkészítem a leltárt, hát, ha más is eltűnt és akkor nem leszek kíméletes… - fenyegetőzött a kék hajú. Komolyan kezdek félni tőle!
- Jó, ne aggódj… - válaszolt az egyszarvú ún. Kero. Erre a kék hajú lelépett és kettesben maradtam ezzel a kedves egyénnel. Jesszus, ez nyálasra sikerült! Kezdek elpuhulni… - Amúgy azzal ugye tisztában vagy, hogy nem megyek vissza oda? – néztem rá, miközben összefontam a karom a mellem alatt.
- Talán van megoldás… - mondta kicsit zavartan.
- Tényleg? Mi? – kérdeztem, de nem kaptam konkrét választ. Kimentünk az aulába. Ott elkezdte magyarázni, hogy is működik náluk a rendszer. Megtudtam, hogy négy gárdán alapul az egész rendszer. Na, meg a legfontosabb, hogy kiderült, hogy a másik világon belül én egy szigeten vagyok, aminek a neve Eldarya. De térjünk vissza a gárdákra. A legfőbb gárda vezetője Miko. Ez a Shining gárda és ez áll a másik három felett és irányítja őket. Ez egyfajta elit katonaság. A második gárda az Absynthe. Ez egyfajta tudós gárda vagy kémikus. Ki hogy veszi fel, azt, hogy minden félé kotyvasztanak ott. A vezetőjük Ezarel a hosszú kék hajú fickó, aki elkapott, amikor kajálni akartam. Aztán a következő az árnyék gárda. Ők a hírszerzők, ha jól értettem, de igazából olyanok, mint a kémek. Ennek a vezetője Nevra. Ő az, akiben a folyósón botlottam bele. A következő gárda az Obsidiene. Ez egyfajta harcos gárda csak a tökös gyerekeknek. Tisztára, mint a Bleachben a 11. osztag. Ott is csak a harcmániások vannak. Csak itt nem Kempachi a vezető, hanem a kockás hasú Valkyon. Ő az, akit majdnem megbámultam még szorult helyzetben is. Amúgy ők felelnek a biztonságért is szóval ők a securaty-k. Tudom, hülye vagyok. A fejtágítás után elmentem Keroshane-nel megkeresni az a bizonyos kenyeret, amelynek az ellopását rám akarták fogni. Egy közeli falucskában meg is találtuk elrejtve a fűben. Amikor visszavittük a kenyeret ott volt Ezarel is.
- Aha, szóval még is csak te vitted el! – kezdte, de Kero félbe szakította.
- Nem tévedsz. Ő segítet nekem megtalálni! – védett az egyszarvú, mire kiöltöttem a nyelvem a kék hajúra. Komolyan kezdek vissza menni az óvodába. Ez után ez a szemétláda felvetette, hogy nekem börtönben kéne lennem. Nem sok hiányzott, hogy neki menjek, még ha nem is van esélyem ellene. De persze Kero megint megmentett és alkut kötött ezzel a köcsöggel. Végül aztán elindultunk Mikohoz, hát, ha megkímél most már a börtöntől, ha már egyszer hasznukra voltam. Amikor felkerestük ő nagyságát a kristály teremben nem örült nekem.
- Hát ő? Miért nincs még börtönben? – anyádért. Azért. Komolyan ez minden áron börtönbe akar dugni vagy ez csak a mániája?
- Hát én úgy gondoltam, hogy… - kezdte idegesen az egyszarvú.
- Mit gondoltál te?! – kérdezte miközben dühbe jött. A botján lévő tartóban valami sötétkék lángszerű valami keletkezet, ami körbe vette az egyik kezét. Szegény Kero itt már nagyon ideges lett.
- Hogy hasznunkra lehet! – nyögte ki. Ezután a többi ott lévő fiú is a védelme alá vett, ki- ki milyen okokból. De amin a legjobban kiakadtam Valkyon védelmi szövege volt.
- Használhatnánk csalinak. – vetette fel az ötletet. Anyád hogy van? Remélem, csuklik. Még egy furcsa fazon is a védelme alá vett, akit most láttam először. Nem nézett ki rosszul, de a ruhája miatt olyan volt, mint aki most lépett ki a Kaleido Star egyik részéből. De a másik, ami szemet szúrt rajta, az a kéztartása volt, ami tiszta olyan volt, mint Lisandernek! Komolyan ugyan azt a Lisander pózt vette fel! Na, meg ott volt az a bizonyos más színű tincs a hajába. Hogy ez mennyire furcsa… Nah, de amíg én az idegent tanulmányoztam közben a fiúknak sikerült meggyőzni a hárpiát arról, hogy ne dugjon börtönbe. De én csak arra eszméltem, fel, hogy valami tesztet kell kitöltenem.
- Nani (Micsoda)? - nyikkantottam nagy szemeket meresztve. Erre persze mindenki rám nézett. Miért van egy olyan érzésem, hogy én ezt nem akarom? – Ajjaj!
Vége